Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré II.

tes pók, bélka, (hal, mérleg, halálfej, omló téglafal, színes fényosóvák és más „stílusjegyek” találhatók a Giuláosy-kiépekein, a festőt mégsem tekinthetjük „előfutárnak”. A tudatosság, az ésszerű konfiguráció hiánya látszik a legsúlyosabb dlenásvnek, még akikor is, >ha „túlnőve kora ibábonáskodó szecessziós szentimcntalizimusán, az álmok, hal- lucináoiók csodálatos költészetét valósította meg a színek érzékeny gazdiagságával s a forimák oldott lebegésével” (Szegedi Pál).

Gulácsy festészete iaz e tájt alkotott Arte vita matúrában ért el törékeny világi csúcsaira, minden további álma .már a jelzés nélküli, bezárt képzeleté. „Ebben a képben minden benne van, amit Gulácsy tudott, és amelyről mégis lemondott fájdalmasan és csodálkozva: a kosztümös nők, iákikmek leegyszerűsített ruháját csak a fehérein hagyott vászon jelzi, az annyiszor és ellágyulva megfestett rózsák, melyek sűrű, tövises indái itt levéltelen szárrá csupaszodnak . . . mozgás, szédítő örwényllés és egyik sem oltja M a másikat” (Szabadi Judit). A festőt Kassák 1918-ban meghívta ,a MA harmadik tárlatára, az felső kollektívre, rajzát közli a folyóirat.

Egykori koldus- és ibolondfejei — a legszebb talán Füst Milán dlíhagyott könyvtárában található —• egy fázósan figyelt világ vallomásai talán: vigyorgó arcok a képe545