Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré II.

A nákonxipáni jelenet a korábbi cotooti vasárnap kedvesen bandzsító hölgyaiak- jait idézi, pipás matróza olasz miliőt teremt a korábbi gáláns márkik helyére. A furcsa ország lakóinak és cégéreinek nevei (Barackvirág márki, Xuy Fferuth, Kavalaxin, Heley Ybelon, a „jóétvágyú” Buotomaingia márki, Favei vagy Pitypang királyfi ős mások) a parttalan és gáttalan költői képzelet termiékei.

Utolsó itáliai útján (1913—14) Velencében él a legtovább. Silvio Sartorival lakik, az olasz festővel, akinek magyar felesége van, aki többször megfordul Budapestem is. Sartori emlékezete őrzi a szívesem szavalgató Guláosyt: kedvencei Petőfi őrültje vagy a Kamiiét monológ. Mindkettőt „olyan izgalommal mondta el, hogy a vendégek meg- borzadták közben” (Sartori), ali'gha sejtették a művészi átélés mélységeit. Guláosyt egy év után hazarendeli 1914 nyara, a háború. A festő állandóan retteg: az „utána való kémkedéstől”, rendőri őrizetbevételtől, internálástól, behívástól és sok mástól még, ez a fokozott félelem hozza először az idegorvosi kezelés szükségességét, A velencei klinikáról hozza haza az édesanyja Svájcom keresztül, a fiumei hajóról le kell szállniuk, mert a gyenge festőt az elsüllyedéstől, a megtorpedózástól való félelem önveszélyes rohamokba sodorja.

1914-ben két itthoni könyv jelent meg a kezenyomával: Kassák egyfdlvonásosai- nak (Isten Ibáránykái) borítóját és .Lovag Ádám Első versei című gyűjteményének hat rajzát készíti. Kassák szeretettel emlékezik a festővel való találkozásaira az Egy ember életében. Keleti Arthurrad közösen keresik fel Gulácsyt a Rigó utcai rossz levegőjű szobában. A festő gyapjúkandővel .átkötött fejjel fogadja őket („a csönd miatt”), elkényeztetett gyengeséggel, a mama nyomasztóan zsarnoki gondoskodásától övezve dolgozik. Az őrületbe kergető vízióikhoz nemcsak az elrettenteni bátor külvilág, a gáttalan múltbarévedés, a 'kitörni kép telein maszk- és kosztümvágy, de az „édesmattna” szerető gondoskodása is hozzájárulhatott, dajfkás erőszaktevései.

A háború négy ‘esztendeje már ismétlődő klinikai tartózkodások, a vidéki rokonságnál keresett pillanatnyi nyugalom (váltakozását hozza: Moravcsik-klinika, Orosháza, Uosva, majd elölről. A festőről szóló gyér híradás ibelevész a háborús híranyag dzsun- gelébe, szétszóródik a barátok és ismerősök ellenőrizhetetlen emlékezetében. Felleb- bezhetetlennék a klinikai anaimnézlisek tűnnek, Juhász Gyula Gulácsyhoz címzett versének a véglegesből kimaradt szakasza találkozásukról (1917):

„Ez a Pokol, de nem a Dante Pokla,

Alert erről ő se mert álmodni, nem,

Itt tűz nem ég s az ördögök kínokba nem űznek . . . fehér ágyra szelíden Lefektetik a% árva kárhozottat És csöndbe vár fák, hogy mi lesz vele,

A tisztaságtól mindenek ragyognak:

Hús, szép pokol: hogy jöttünk ide be?”

Nehezebb napjaiban a festő már veszélyes saját korábbi műveire is: megszaibdalja, átfesti őket, bomlott képzeletének szörnyeit mázolja az egykor már kész vásznaira. A Gummiember című Rónai Dénes átfestetten is remeik portréját adja, Roccoco lovag című 1913-as művét felszabdalja, az egyik alak mint Rózsalovag, a középső minit a híres Ópiumszívó álma reinkarnálódik. Az új festmény „vízalatti” álalkjai: a szappanbuborékot fúvó Arlekin-szerecsan, test nélküli fej dk, halfánk« testek, elvágott kezek, a fülledt és buja növényzet jelentkezése már sokakban a szürrealizmus korai megnyilvánulásának tűnik. Bizonyosan így azokban, akik nem veszik figyelembe, hogy ez az évtizeddel (később keletkezett irányzat válóságos történéseik lelki vefiűletót adja, nem pedig egy megbomlott képzelet lázállmainak torzszülötteit. Bárha 'kagyló, pókháló, kére z542