Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Itt jó helyen lesz apánk!
A döntést környezettanulmány előzi meg. A járási, városi .szakigazgatási szervek készítik, miután a szükséges iratok birtokában a helyszínen is tájékozódnak. A környezettanulmány azonban nem mindig pontos és megbízható. A vizsgálat több olyan konkrét esetet tárt fel, amelynél alapos munkáról aligha beszélhetnénk. A forma- nyomtatvány kitöltésén túl más nem történik. így fordulhatott ellő, hogy egy ő.-i lakost a helyi tanács javaslatára a járási szakigazgatási szerv beutalt, s mint vagyontalant, akinek tartásra kötelezhető hozzátartozója nincs, felmentett a tartásdíj fizetése alól. Néhány óv múlva derült csak ki, hogy az illetőnek szántója, rétje, háza van, amelyekért rendszeresen kap bérleti díjat. A környezettanulmány hiányosságára utal az az eset is, amikor az egyik gondozott gyermeke úgy nyilatkozott, hogy édesapját magához venné, gondozná, tartaná, hiszen erre van módja, lehetősége. A szociális otthoni elhelyezést nem tartja szükségesnek. A járási szakigazgatási szerv e nyilatkozat ellenére beutalta E. J.-t a szociális otthonba. A .megyében tavaly 170, az idei év augusztus végéig 120 beutaló határozatot hoztak. Helyszűke miatt azonban ezeknek csak mintegy a felét tudták elhelyezni. A felvételeknél meglehetősen zavar az .a tény, bogy a beutaló határozatot a járási, városi szerveik hozzák, az elhelyezést pedig a megye végzi. Ez a kettősség zavarja, lassítja az ügyvitelt, s hiába jelölik „igen sürgős”, „sürgős” vagy „ráérős” megjegyzéssel X-nek, vagy Y-nak az aktáját, a tényleg igen sürgősek háttérbe szorulhatnak. Sz. A.-né 81 éves sz.-t lakos beutaló határozatára a „ráérős” megjegyzést írták. Helyzete, otthoni viszonya hozzátartozóival közben annyira megromlott, hogy az öngyilkosságot választotta ... E rövid helyzetkép után érdemes szétnézni egy kicsit a falakon (belül. Az ott zajló élet •— mint mindenhol — meghatározott törvényszerűségeken alapszik. Szabályok szerint történnek a dolgok, s bizony némely ilyen szabály meglehetősen elavult. Ami aztán még külön nyomasztólag Ihat a gondozottak egy részére is. A vizsgálat kiderítette például, hogy a 15 évvel ezelőtt megállapított gondozási díj nem megfelelő, nem reális. Azóta mind a gondozottak, mind hozzátartozóik jövedelmi viszonyai számottevően javultak, ugyanakkor a gondozási, fenntartási költségek, a színvonalbeli különbségek emelkedtek. Következésképpen az állami teherviselés igencsak megnőtt. Jellemző adat: a gondozási díjakból befolyó összeg a költségvetési ráfordításnak mindössze! 10,7 százalékát fedezi! E témakör másik oldala, hogy a gondozottak között is feszültséget teremt az érvényben levő gyakorlat, amely figyelmen kívül hagyja a nyugdíj összegét. Az alacsony jövedelműek, kis nyugdíjasok joggal méltatlankodnak. A magasabb nyugdíjból ugyanis lényegesen több marad az egyéni igények kielégítésére. A legdöntőbb azonban a már említett állami áldozatvállalás, amely Vasban évente mintegy 13 millió forintot tesz ki. Jelentős összeg, de a szociális otthoni ellátás javítására, az igények jobb kielégítésére kevés. Szükségesnek látszik a társadalmi .erők szélesebb körű bevonása. Ebből a pénzből ugyan biztosítani tudják az elhelyezést, az étkeztetést, a szabad idő viszonylag kulturált megszervezését, eltöltését. Az elégedetlenkedések forrása azonban változatlanul a ráfordítható összeg elégtelensége marad. A vizsgálat kiderítette, hogy egyik-másik otthonban feltűnően ikervés a fehérjetartalom az ételeidben. Az. étrend változatossága is több kívánnivalót hagy maga után. Sok a szénhidrát és kevés a fehérje, holott idős emberek étkezéséről van szó! Az egészségügyi ellátás általában megfelelő, de a betegápolás már nem. Van olyan intézet, ahol például az agonizáló gondozottakat nem tudják elkülöníteni! Távé, lemezjátszó, rádió, könyv, sajtó mindenütt rendelkezésükre áll, de a gondozási munka arra már nem terjed 'ki, hogy az újonnan
