Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Itt jó helyen lesz apánk!
szállítása szinte lehetetlen, vagy nagyon 'körülményes. Ö imagát ellátni képtelen. A főorvos úr javaslata és az én meglátásom is a szociális otthon lenne . . J.-n évek óta egyedül él «özv. F. A.-nié. Négy élő gyetméke van, valamennyi szárnyra eresztve. Havonta 240 forint járulékot kap, éhből él. Idős koca miatt egyre inkább tehetetlenné válik. Kérvényt írt a megyed tanács szociálpolitikai csoportjához: tegyék lehetővé, hogy szociális otthoniba mehessen. „Egyedüli megoldás ez lehet számomra. És egyúttal a megváltás äs. A gyerekekhez nem mehetek. Melyikhez menjek?” O. J. Borsodból {költözött át Vasiba középső fiához. Egy darabig szépen éltek, de most már tűrhetetlenné vált a helyzetük. Erről szól az idős ember menyének levele. Ha lehet, juttassák szociális otthonba az öregembert. O. J.-n'ek három fia volt. A gyerekeik megállapodtak abban, hogy azé lesz az örökség, áki agg korában vállalja apjuk tartását, gondozását. Közben a fiú, akivel az öregember maradt, megbetegedett. Édesapjuk így került távolabb élő fiáihoz. De most már ők sem tudják tartani. A gondozási díjat, természetes, megfizetik utána . . . Az idős sz.-i férfi személyesen kereste meg a „hivatalt”. Jegyzőkönyvbe vetette súlyos osalódását. Gyönyörű háza volt, évekkel ezelőtt elajándékozta leányának azért, hogy élete végéig gondját viseli. (Leányának ajándékozta az apa a házát, hogy agg korában gondoskodjék majd róla!) Most azt kénytelen elmondani, hogy még élelmezéséről sem «gondoskodik a lánya. Házából kitúrta, az utcára került. Leánya tekintélyes, köztiszteletben álló értelmiséginek a felesége. Az öregember roppant sajnálja a dolgot.. . Nem különb a «sorsa a hetvenegy éves V. I.-nak, aki falun él. Fontosabban tengődik. Négy éve jobbára agyihoz van kötve, a szomszédok járnak át hozzá. Most azonban a szomszéd is megbetegedett. Az öregembernek havi 400 forint a nyugdíja. Évente Soo forint földjáradéfcot és 1600 négyszögöl háztáji földet kap a termelőszövetkezettől. Vagyonát (házát, egyéb ingóságait) pár éve egy fiatalemberre «Íratta. A fiatalember elköltözött tőle, a városiban dolgozik, albérletben lakik. Az öregember várja, hogy megnyílik előtte a «szociális ottho«n ujitaja ... S végezetül H. D. ugyancsak «sz.-i (lakos esete. Öten vannak testvérek, valameny- nyien családosok már. Egyilk-máslifc-u!k közel a nyugdíj határához, .az öregedés elkerülhetetlen tényéhez. Hosszú életet élt apjukról H. D. gondoskodott a szülői házban. Ebiben segítette őt fiútestvére, míg a «nővérek ajtóit sem nyitottak idős apjukra. Halála után azonban megjelentek az örökségért. A bírósághoz «fordultak, ,s immár fél év óta egymást érik a tárgyalások. Jussukat perük, az apai örökséget. A családi házból «rájuk eső részt. Az egyik szobát, amelyben «apjuk lehunyta szemét. Azt kérik a bíróságtól, kötelezze testvérüket: a ház egyik szobáját «ürítse ki és adja el, hogy az árán osztozkodni tudjanak. Vagy fizes.sein nekik egyenként 25—25 ezer forintot, «s akkor végképpen övé lehet a ,ház. Az őszihalj ú férfi «belesápad:- Körmeimmel kaparnám ,ki az apámat, de ha feltámadna, meggondolnám, hogy ■gondozását vállaljam. Inkább a szociális otthonba adnám! 3„Inkább a szociális otthoniba adnám.” „Itt jó «helyen lesz apánk.” „Egyedüli megváltás a szociális otthon «lenne számomra.” „A gondozási díjat, természetesem, vállalnánk”. A „végső” elszánások somimiáziata. Az indokolások, amelyekkel lezártnak vélnek egy- egy ügyet, egy-egy életet. Az öregek tartása, gondozása «súlyos tehertételként «nyomja a vállalka.t. Külön gondot okoznak azok, akik ápolásira szorulnak, magatehetetlenek. A
