Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Itt jó helyen lesz apánk!

még mozgóképes, esetleg dolgozni tudó elhagyottaknak valamivel könnyebb. Egyébként mindegyiktől szabadulnának legszívesebben. Kirívó,bb «setékben az a tapasztalat, hogy a szülő—gyermek viszony kötelmei teljesen elernyednék, non számítanak.

Mi lehetne mégis ,a megoldás? Van-e a társadalominak ereje, tehetsége ahhoz, hogy gondviselőt állítson minden magatehetetlen ember mellé? Ki tartsa -el az eltartásra szorulóikat? Az állam? Van-e a hozzátartozóknak olyan kötelességé, -amire kényszeríteni lehet őket? Szorongató kérdések, de szembe kell néznünk velük, s meg kell találnunk rá jók a válaszokat.

Népi ellenőrök hathatós vizsgálatot tartottak nemrégen. Ö-t szociális otthonban és öt tanácsi intézménynél tanulmányozták a gondozásra szorulók helyzetét. Kitértek olyan kérdésekre is, hogy az anyagi források feltárása és felhasználása a legtelj csehiben szolgálja-e az állam szociálpolitikáját. Vizsgálták, hogy a -fenntartási költségeik átlagtól való eltérései mennyiben hatnak az eltartás körülményeire. A férő-helyek optimáli-s kihasználását a beutalások, felvételek -mechanizmusa -miiképpen szolgálja, s hogy az intézményeidben -gondoskodnak-e a kulturális igények kielégítéséről, az „otthon légkör” kialakításáról.

Az átfogó vizsgálódás nagyító alá -helyezte a gondozásra -szoruló idős emberek helyzetét, s jövőbe -mutatóan vetette fel a problémákat. Mégpedig abból a -szorongató tényből kiindulva, hogy Vasiban a hatvan éven felüli lakosság aránya meghaladja az országos átlagot. Demográfiai előrebecslések -szerint 1975^ 50 -ezer, 1985-re 62 eze-r, 2000-re -pedig 65 ezerre eimellk-edilk a munkaképes koron túli népesség számaránya. Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a szociális otthonokban -helyet kapnak a munkaképes korúak is, például -eknebetegek, a -megoldás -még nehezebbnek tűnik.

Vas megyében ihat szociális otthon -működik. Ezekben tavaly összesen 679 rászorulót gondozták, /jelenleg -számuk -meghaladja a hétszázh-úszat. A férőhelyek -száma 1955-től 1960-ig — adminisztratív intézkedés folytán (országosból megyeivé minősítés!) — százkilenov-enhattal -gyarapodott. Számottevő növekedést 1968-ban értek el, amikor a megyei kórház acsádi -részi-egét 140 férőhellyel átadták ilyen célra. Ezzel a férőhelyek -számaránya tízezer '1-afcoshoz viszonyítva 20,6-dra -emelkedett, ami 1,6 -százalékkal kevesebb az országos átlagnál.

Az első jelentős ellentmondás tehát az, hogy az országos átlagnál na-gyoibb arányú idősökkel szemben az országos átlagon aluli férőhely jellemzi a megyét. A -lehetőségek szűkösségére va-11, hogy 1970. augusztus végén 112 igényjogosult várt elhelyezésre, -bebocsátásra. (E -szám azonban nem mutat teljes képet. Sokan -ugyanis, miután megtudják, hogy viszonylag könnyebb helyzetük miatt csak hos-szabb idő eltelte -után jöhetnek számításba, időköziben -visszalépnék, más megoldást keresnek.)

Köztudott, hogy a -szociális -otthonokat államunk a csökkent munkaképességű, tartós, gyógyíthatatlaniul -beteg és önmaguk fenntartására képtelen aggok számára tartja fenn. Elsősorban az-olkéra, akiknek -nincs -gondviselőjük. B-ek-erü-lhatnek azonban olyanok is, akikn-dk van tartásra kötelezett hozzátartozójuk, de gondozását -nem tudják vállalni, vagy n-em akarják. A felvétel a gondozásra váró kérésére történik, amit a járási, városi .szak-igazgatási -szervihez -nyújt ibe. A felvételről végső -soron a megyei szakigazgatási szerv dö-nt.

A jogszabályokból ismert felvételi rendszerit nem érdemes tovább bogozni, de itt mindjárt hadd említsünk egy problémát, amire a népi ellenőrök is nyomarákkal mutattak rá. Azt, hogy tartásra kötelezhető személy esetén is ibe lehet kerülni a szociális otthonba, mert a -jogszabályok csak tartási, de -gondozási kötelezettséget nem írnak elő. Igaz ugyan, hogy ilyen -eset-ékben roppant nehéz dönteni, hiszen mindig a konkrét helyzeten múlik, hogy végső soron -mégis a szociális otthonba való -bejuttatás minősül a legjobb megoldásnak:.

52s