Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Itt jó helyen lesz apánk!
Kagyelemkanyér. Ezt a fogalmat is akkor tanultam. Hány, de (hány töpörödő kis öregember mondta iki: nem akarok kegyelamlkenyéran éilni! Aztán mégis csak az jutott neki, vagy az sem. Görcsös ragaszkodásuk a földhöz, a házihoz, a semmi vagyonihoz — innen táplálkozott. A haszonélvezet fogalmának is ez ad mély tartalmat. Amíg a föld, a ház névlegesen megillette, addig nem dobhatták az utcára! A szülő védekezése volt ez a gyerekeivel szemben. És ma? Beszélgettem egy megyei szociálpolitikai vezetővel. Azt mondta: valósággal tneg- OiSitramolják a szociális otthonok kapuit. Az intézmények viszont meglehetősen zsúfoltak. A gondozottak élete a szociális otthoniban nyugvópontra kerül, zaklatottságuk megszűnik. Tovább élnek. De ml történik azokkal, akik nem kerülhetnék be — éppen a zsúfoltság miatt? A gondozás máálk módja az eltartási szerződés. A magára maradt — kis vagyonkájáért, lakásáért, házáért, egyéb ingóságaiért —- szerződést köt valakivel, valakikkel, hogy haláláig viseljék gondját. Miután megszületik az egyezség, egy darabig megvannak a szerződő felék. Később az öreg a konyhára kerül, aztán a kamrába, végül alázattal bekopog a tanács szociálpolitikai osztályára. Menedéket, helyet, oltalmat kér. A végső megoldásnak a szociális 'Otthon tűnik. Az osztályok pedig töhetetleniak, mert férőhely hiányában nem tudnak segíteni. Kik kopogtatnak bebocsátásért? Harminc, negyven év közötti férfi. Révetegen elnéz valahova. Tartózkodó, mintha attól félne, hogy bántani akarják. Percekig szótlanul aknéláz, csak akkor beszél, ha kérdezik. — Hogy hívják? — N. Jóskának. — Hol lakik? •—- Itt lakom a faluban. Harasztin. — Hány éves, maga, Jóska? ■— Elmúltam harminc. Gondviselője nevét nem tudja megmondani. Kérdezem tőle, hányadika van, nem válaszol. Később azt mondja: csütörtök van. Mindenkinek ezt feleli: nála mindig csütörtök van! A hét napjait el tudja sorolni, de a hónapokat nem. Szerinte négy hónap van egy évben. Egy forintban két forint van, egy kilogramm kenyér tíz forintba kerül, az aratás áprilisiban kezdődik, a szőlő ősszel érik, s a két kezén összesen tíz ujj van. Iskolába nem járt, olvasni nem tud. Tizenöt évvel ezelőtt került a falúba, nevelőszülőkhöz. Nevelőapja 1967-ben meghalt. Egy éwél később N. József belépett a tsz- be. Idős nevélőanyja nem tudtra gondozni, tartani, ,a hatóság vette szárnyai alá. Keresetéből tartotta el egy család. Június elsejétől azonban nem vállalták. Havi hatszázért nem kell a Jóska senkinek ... — Mit szeret legjobban? — Az állatokat. Csak az istállóban szeretek dolgozni, meg a földeken. Gondozója attól félt, valami kárt tesz az állatokban. A tsz attól tartott, hogy egy óvatlan pillanatban felgyújtja a nagyistállót. Szabadulni akarták tőle. A falu nem villába, nem akarta eltartani a félkegyelműt. 1970 júniusában bekerült az s-i szociális otthonba . . . Idézet egy szép, gyöngyfaetűkkel írt levélből; „Kedves Asszonyom! Ne haragudjék, hogy «onaimmal zavarom, szegény édesapám halálakor találkoztunk a hivatalban. Sajnos, édesanyám helyzete azóta rosszabbodott, jelenleg a szanatóriumban van. De ott hosszúbb ideig nem tartózkodhat. Sajnos, állapota olyan, hogy 523
