Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Dávid József: Áradat
Aztán 'betessékeli a szobába, amely szép, új bútorokkal van berendezve. A meny- nyezetről csillár lóg, az ablakon divatos függöny. Az olaj kályha valóban úgy ontja a meleget, hogy a négy kis pulya (gyerekeik) csakugyan rugdossa magáról a takarót. A másik szoba miég üres. Illetve egy régi, rossz szekrény, s egy asztal van belnne. A padlón halom alma. A konyha viszont megint új bútorokkal! ékes és gáztűzhely (palackos) is van benne. A gazda büszkén, kacsingatva nevetgél: — Veszek neki egy mosógépet is . .. Veszök ón, a kislkésiit .... Veszek neki.. . Nekem ne caflasson a teknő mellett ennyi pulyára... Hiszen dolgozik eleget a fcéesz- ben is . .. Nem tudom, E. Károly hogyan ült másnap traktorra. De ha nem ült, annál jobb. Szívem szerint én is szabadnapot adtam volna neki. Mert ünnepnapja volt. Életének talán legszebb napja, amikor úgy, de úgy .szerette volna az egész világnak elmondani, hogy ő milyen boldog ... Én megértettem a pálinkától már egy kissé dadogós. . . szaggatott kifejezéseiből is. Hány ezer ilyen boldog ember volt az őszön az országnak ezen a távoli csücskéjén? Panyolára már csák azért ugrottam át innen 25 kilométernyire, néhány órácskára, mert itt meg a Vas megyei Építőipari Vállalat dolgozói emelkedtek az égig a lakosság szemében. 64 házat építettek, de olyan takarosán, és mindegyiket egészében lakhatóvá téve, hogy el sem akarták ókat engedni. Az itt dolgozó építők a veszprémiekkel együtt — mert azok is felépítettek 107 házat — valamennyien a falu díszpolgárai lettdk. De nemcsak egy kis emléktábla őrzi majd azt a nagyszerű helytállást, amivel itt megdicsőültűk, hanem az emberek szíve is. Mit mondhatnék még? Erről az egész országot szívközei érintő — s bátran állíthatom — történelmi eseményről ? A valóságot —r tehát nemcsak az igazat — azt hiszem ott kell keresni, ahol a sze- keresi kertész, s valahol ott megtalálni, ahol E. Károly traktoros és a hozzá hasonló, új házakba költöző emberek ezrei. Azt mondja egy szólásmondás: a 'kár haszonnal is jár. Bizony nagy igazság az, hogy a Szamosihát 43 községét végigsöprő áradat nemcsak egy életen át szerzett emberi értékekeit vitt el, hanem — ahogy a szekeres! kertész mondotta — elsodorta a múlt századiból még itt levő ócskaságókat is, hogy helytadjon az újnak. Helyt a ma lés a mi társadalmunk emberéhez méltó élet gyorsabb kibontakozásához. Nagy árat fizettünk, de a nép, nemzet is gazdagabb lett, mert vajon mi szakíthatta volna át az emberi közönyösség gátjait elementárósabb erővel, mint ez a szomorú esemény, amely után a nép .szívbóli áradata minden ,színig telt folyónál hatalmasabban zuhogott a bajbajutottakhoz? Arról .én itt most nem akarok szólni — mert egyrészt sokan megírták, kimondták, s nem i.s érteik hozzá —, hogy ország-világ előtt mennyire példa nélküli volt és még az ellenfeleink által is bámulatos az a koncentrált, óriási erőket (emberek tízezreit, anyagok. gépek garmadát) mozgató irányítás, amely több mint egy hónapig tartó árvízveszed elemmel dacolva végül is győzött. Végül is . . . Én meg úgy tudnám befejezni ezt a szerény kis dolgozatom, az elején idézett gyermekkori emlékeimből kiindulva, hogy bizony úgy állhatott ez az ország is 1970 tavaszán a tengernyi bajjal szemben, hogy ha túl alkar jutni rajta, át kell úsznia. Ittunk a tengernyi keserűségből, .de végül is kibírtuk a bajt. A folyók már régen visszatértek medrükbe, s mellettük az élet is visszatért, s a folyókkal együtt zajlik tovább. 520
