Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Dávid József: Áradat
■—- Maga hamis amber uram. Ment tegnap kitettünk eg}' adag kaját ide ni a ládára, s képzelje egy madárka pillanatok alatt felcsipegette. Ügy ám. S utána még repülni is tudott ... Égtem, mint a rongy. Így még nem vallottam szégyent munkások között. — Ne csodálkozzék rajtunk — lépett hozzám eg}' idősebb kőműves. Aztán hárman is körül ültek, s mintegy ihocsánatkérően magyarázták: négy hónap óta háromszor jártak otthon. Nem minden a jó kereset. Mert abból van itt bőven. Egy ügyes szakmunkás felmarkol havonta 5—6 ezer forintot. És ha nem rostell hajolni, miég a 14 órás napi munka után, akikor maszek munkát is vállalhat. Ugyanis a házakkal együtt épülnek az istállók és más mellékhelyiségek is. Pénzük van azon Üdvül is, almit haza küldenek, de nem tudnak vele mit kezdeni. Az üzletbe iha étkezik áru, pillanatok alatt elfogy. A kocsmában csak pálinkát lehet kapni. Szerencsiére, csak reggel 6—7-ig, is este 6—8-ig. Részleges szesztilalom van. A haltóságoknak így keltett intézkedniük, mert a isok italozás a munka rovására ment. Pálinka azonban van elóg a házaknál is. Az építtető gazda nem sajnáltja a mesteréktől. Megmondták a lakosságnak: ha nem akar télvíz idejére az isten ege alatt maradni, csinnyán fcímálgasisa az építőmunkásokat. Aztán most már jönnek a csepargős őszi napok. Éjszaka a derek. Két pokróc alatt fázik a nép. Nincs tisztálkodási lehetőség, a szabadiban felállított mosdóknál már didereg az ember. Piszok egy élet. Sok ez már. .. — Hát így — mondják egymás szavába vágva — mennénk már haza, s higgye el, úgy hajtunk a .munkával, hogy ez már őrültség ... — És ez a nagy hajtás nem megy a minőség rovására?-— Kérdezze meg a gazdákat. A barakkból a kocsmába mentünk — hová máshová? (a falu művelődési és klubházában is laknak), ahol összetalálkoztam egy hórihotgas traktorossal. Éppen aznap költözött új házába. Egy kissé már imlboilygott, de csak erősen kínálta azokat a mestereket, akik a házán dolgoztak. Aztán észrevett engem is. — Maga miiért nem iszik? — Látja, hogy itt a kezemben a pohár sör. — Az nem ital. Vizet a kúflból is lehet meríteni — és már nyomta is a kezembe a pálinkás poharat, mondván, néki Olyan napja van, hogy azt iki sem tudja mondani. Örüljek én is. Koccintottunk. Aztán újabbakat rendelt, s köziben így beszélt: fáztam . . . előre fáztam . . . mert úgy mondom meg, ahogy van — magyarázta széles gesztusokkal —, mert ugye... na . . . hiszen tudják ... De vettem egy olajkályhát.. . Nahát, hogy az mit tesz. Olyan meleg van a szobában, mint a purgatótiumfoao . . — fordult felém. — Nem hiszi? Jöjjön nézze meg . . A pulyák úgy lerúgták magukról a takarót, mint a kis lka ni ángy a lók . .. Hát ezért vagyok én boldog . . . Na gyűjjenek, nézzék meg. . . Erre is sor került. Már csak azért is, hogy kiszabadítsuk a traktorost a kocsma gőzéből. A kétszoíba-összkomfortos új házban törékeny kis asszony fogad. Mindjárt nekiesik a kapatos férjének, de az csak rötyörész, s mondja, hogy szedje elő a halászlét. — Bolond ez — magyarázkodik az asszony -— a sok pálinka elvette az eszét. Nem tudom, holnap hogy fog traktorra ülni .. . — No csak szedd elő, Rozi. — Mit szedjek elő? — Aztán megint csak felénk fordulva: —- Tegnap reggel hozott egy kis szütyő halat, ide imár az úristent is idehívta rá. Mert, hogy ő boldog. De honnan vegyem elő azt a (halat, ha már megettük. No de mi nem is azért jöttünk. 519
