Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Dávid József: Áradat

december 20-ra vállaltjaik — 75 százalékban (kész. Több mint kétezren rajta a tető, sőt 520-ba már be is költöztek. Ez a szeptember 30-á állapot. Amikor e sorokat írom, már csak néhány nap van hátra november 10-iig. Nincs átfogó és megbízható értesülésem arról, hogy az építőik eleget teszmek-ie az adott határidőre ígéretüknek, de tegnapelőtt kaptam egy kedves levelet Zsatolyán községből, almiben arról értesít a falu táesz-elnö- ke, hogy már beköltöztek mind a 61 új házba. Ügy, hogy az egész lakás lakható. (Két hónappal ezelőtt még az volt a cél, hogy a felépült házakban legalább egy szobát tegyenek lakhatóvá.)

Én hiszek abban, hogy ez így lesz november derekáig mind a 43 Szamos menti községben.

De menjünk sorjában.

Őszi látogatásomkor már korántsem volt annyi személygépkocsi a megyében, mint az árvíz alatt (amikor 'honimra is adták), de annál több a teher-, illetve az építőanyagot szállító eszköz. Szeptember 3odg annyi vagon építőanyag érkezett az árvízsújtotta vidék újjáépítéséhez, hogy ha azt agyimás után akasztanák, 567 kilométer hosszú szerelvényt lehetne kiállítani belőle.

A vasút villamosításának köszönhetően az ország fővárosából Nyíregyházára — a Tokaj-expresiszd - ma már jó három óra alatt el lehet jutni. (Nem is olyan tógán ehhez egy nap kellett.) Innen vicinális vonatok döcögnek tovább, de még mindig van olyan falu, amelyik 34 kilométerre esik a legközelebbi vasútállomástól. Természetesen itt autóbuszjáratok vannak. De azt ajánlották, ha gyorsan ki akarok jutni a Szamoshát eldugottabb faluiba, autóstoppal próbálkozzak.

Megfogadtam a tanácsot, s két óra múlva egy gépkocsin már az újjáépült falvakon keresztül robogva láthattam a „győzelmi zászlókat”. Ezen a vidéken ugyanis az a szokás, hogy a felépült ház tetőzetére nemcsak pántlikás zöld ágúkat tesznek, hanem az ágakra színes kendőiket (leginkább divatos törülközőket) is ráknak. Ezeknek a kendőknek most kettős jelentősége van: a szokáson túl, amivel az építtető gazda kifejezi a mestereik iránti tiszteletét, azt is szimbolizálják, hogy a szörnyű megpróbáltatások felett győzött a nép. Győzött, mert az összeomlott házak helyén újat teremtett. A szétdúlt otthonok helyett korszerűbbet és melegebbet. Költők tollára, festők ecsetjére, zenészek hangszerére kívánkozik a tett, a odm mindennapi látvány, hiszen egy házra annyi színes kendő kerül, ahány mester dolgozott rajta (nyolc—tíz?), s ilyen ház több mint 5 ezer áll a Szamosiháton.

Csegöldre, egészen a tornán (határig mentem, hogy számításom szerint majd innen húzódok visszafelé faluról falura.

Csegöld 1100 lelket számláló község. Az árvíz óta 172-vel csökkent a lélekszátn, mert 3 5 család — a borzalmak éjszakája után — látni sem akarja többet ezt a vidéket. Az itt maradtak viszont annál szívósabban ragaszkodnák a faluhoz. Bent úgy mondták; görcsösen. Ugyanis ezzel a faluval volt talán a legtöbb baja a hatóságoknak, mivel egy bizottság kimondta, hogy a község a régi helyén nem építkezhet. Ilyen „halálra ítélt” falu még öt vote: Nagy- és Kishódos, Garbóé, Komlodtótfalu és Nagygiéc. Ezek eltűnteik a térképről. (Hogy hogyan, az egy nagy drámába kívánkozik). De Csegöld nem tágított. Két hónapig tartott a huzavona (harc), végül is a csegöldiek győztek. De nem biztos, hogy ez győzelem, mert itt 164 ház dőlt össze. A falut keresztül-kasul szabdalják a Szamos holt ágai. Betoncölöpökre kellene építkezni, hogy egy esetleges újabb árvíz el ne mossa. (Egyébként ebben a faluban volt kiét emberi áldozat is.) De az embereik bíznák, s a falu két mélyebb pontját kivéve ugyanoda építik házaikat, ahol a régi volt. Az építkezésűkkel — az előbb említett huzavonák miatt — alaposan megkéstek, de amikor ott jártam, a 164 épülendő új háziból 130 imár állt, 120-on tető is volt. Néhánynak viszont csak akkor ásták (szeptember 3.) az alapját. A hajléktalanok