Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Dávid József: Áradat
Diáinak a kilincset, s tették fel a kérdést: a lakosság készpénxadoimányain túl mivel lehetnek a megye, az árvízkárosultak segítségére. A százezres és milliós tételű gyors segítségen túl, százával lehetne sorolni az alábbiakhoz hasonló eseteket: Egy nyugdíjas téesz-paraszt Csongrádiból 100 forintot és két zsák kukoricát küldött. Mint írja, azért csak ennyit, mert 460 forint a nyugdíja, de iha a háztáji kukoricája jól terem, ősszél imtág küld vagy három zsák terményt, s szeretné ha ezt a csekély (!) segítséget egy hozzá hasonló nyugdíjashoz juttatnák . . . A Nyíregyházi Pedagógiai Főiskola gyakorló -iskolásai egyik tízpercben összedugták fejüket és elhatározták, lemondanák a háromnapos országos kirándulásról. Az erre a célra gyűjtött 12 ezer forintot fölajánlják az árvízkárosultaknak .. . 200 fodrász és villanyszerelő ipari tanuló jelentkezett, hogy hétvégén — szombat— vasárnapokon — kimennek a kitelepítettékhez, nyírnak, borotválnak, szép frizurát csinálnak az asszonyoknak. A villanyszerelők megjavítják a háztartási kisgépeket. . . Az egyik honvédségi alákulatnál patancskih'irdetés van. A kemény, hősies helytállásért ezredparancsnoki dicséretben részesülnék a fiúk. A hurrá után egyszer csak kivágódik a sorból az egyik, s jelenti, hogy a kollektíva úgy határozott, lemond egy havi zsoldjáról az árvízkárosultak javára . . . Két 8-9 éves leányka esetük, boriik bizonytalanul a megyei tanács széles folyosóján. Azzal a bácsival szeretnének beszélni, aki a kezükben szorongatott babát és mackót eljuttatja olyan két gyereknek, akiét elvitte az árvíz . . . Kell-e még ezekhez az apró kis szívből kimetszett mozaikkockákhoz tenni valamit? Ám a szívből zubogó országos áradatnak ezzel még koránt sincs vége. Az élet, a nagy vérátömlesztés még csak ezután kezdődik. II. Üj élet a romok helyén . . . Amikor ez év október elején újra felkerestem a Nyírséget, az árvízvédelmi kormánybiztos helyén újjáépítési kormánybiztosit találtam. Ez természetes, hiszen ahogy az ár levonult, fertőtlenítették a területet, megkezdték a romok öl takarítását, az újjáépítést. A nyár folyamán 16 ezer diák, -ipari tanuló és 3 ezer katona — kéthetes váltásokkal — a Szamosiháton táborozott és segédkezett az újjáépítésinél. Tavasszal mielőtt elbúcsúztam volna nyíri kollégáimtól, -latolgattuk a lehetőségeket. (Akkor még nem hangzott el a kormány határozott ígérete: -mire a tél /beáll, minden árvízikárosult felett tető lesz, azaz fel kell -építeni négy és félezer családi /házat.) Azzal mindenki tisztában volt, hogy a példa nélküli társadalmi segítségen túl — ami már az első napokban megnyilvánult — a kormány biztosítani fogja a családi házaik építéséhez szükséges pénzeszközöket. De hogy ebben az országban, ahol gigantikus méretű építkezések folynak, s amúgy is kevés az -építőanyag, de főleg a kivitelező kapacitás, hogyan kerül majd Szabolcsiba elegendő tégla, cement és szakmunkás, -azt, azt hiszem, maga az építésügyi miniszter -s-em tudta. Mi mondogattuk: valamennyi felépül, s a-ki-nek csak jövőre lesz kész a háza, majd behúzódik a rokonókhoz, ismerősökhöz. A szükség törvényt bont. Hiszen 4—5 -hónap alatt akkor sem -lehet csodákat művelni, ha minden rendelkezésre áll. Most pedig mit látok Nyíregyházán a kormánybiztos hivatali szobájának egész falat beborító grafikonján: a 4700 új lakás — amiből 4150-et november 10-re, s 550-et 5D
