Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Bába Mihály: Tizenhétszintes némaság (elbeszélés)
közelebb lép hozzá, megszorítja a ikezét, hogy várjon, még egy percig várjon türelemmel. Előredől ismét. Vár, persze, hogy vár és ködös tekintettel nézi a hófehér, szoknyába szégyenkező kecses combokat. Űristen, milyen fehér, mintha nap sose érte volna . . . Kedves mérnök úr — a hang olyan, mint a csengettyű szava —, ne haragudjon, egy lakónk hozzátartozója érdeklődött.. . Isimét kezet fog vele és ő a nővérke vállára teszi a kezét: Köszönöm, köszönöm, hogy az apámról . . . — Éppen róla akartam beszélni, kedves mérnök úr, csaik foglaljon már helyet. Ügy ni. . . Ilu, alkit valami furcsa fanatizmus (hozott ide gondozó nővérnek, 'egész testén , érzi a mérnöki mohó tekintetét, de nem pirul el, hozzászokott már a férfiak különös nézéséhez. Olytkor a mérnökre pillant, megigazítja az asztalkán a térítőt, a hamutartót odébb tolja. A mérnök úgy ereszti egyre lejjebb a fejét, mint .miikor a presszóiban issza a sört. Apja szíve gyengül. Idegesíti a környezet. Eddig arról beszélt, hogy hamarosan rendeződik a fia sora és hozzá költözik. Most már erről hallgat. Egy-íkét öreg meg ugratja is: na — mondják néki —, a fiacskájának már megvan a lakása, kocsit is vett, mégsem viszi haza a pápuákét, mert zavarja. A mérnök feláll, idegesen lépked le meg fel a keskeny helyen. •— Nem, nem erről van szó! — csattan fel a hangja.-— Hát miről? — Miről? Eltöpreng a kérdésen. A lány tekintete minden mozdulatát kíséri. Igen, miről is van szó? Mondja el a társbérleti életet, a tervezői csalódásait, mindent, mindent, még a presszói sörözéseket is, amikor szándékosan iszik, amíg el nem kábul. . . Nem tudja, hogy mikor kezdte el. Csak arra eszmélt, hogy Ilu gondozónövér megszólalt:-— Miért nem csap az asztalra. Ha akarja, majd ón elmegyek egy-fcét helyre és kinyitom a számat. Én nem ijedek meg egy fejestől sem. Nekem nincs vesztenivalóm, engem nem rúghatnak ki, ha másképpen szólok. Érti mérnök úr? Egy gondozót is keresek a papa mellé.-— És, ha maga, maga . . . A lány nevetése felröppent. •—• Ééán? Érről még beszélünk. Apa örül, amikor visszamegy. Fiát terveiről, munkájáról kérdezi. Tizeníhéteimele- tes házakat is tervez. Persze, majd elfogadják a tervét egyszer. Semmisem olyan egyszerű a világon. A kocsi vígakban gurul visszafelé. Mintha terhét az öregek házában .hagyta volna. Az öregek jobban elviselik a terheket, mint a fiatalok. Megfeledkezik Bettii meghívásáról. Leállítja a kocsit a ház előtt és megy azonnal a presszóba. Már nem kel! kérnie a sört, ha meglátják a mérnök urat, .vasaik néki azonnal. A negyedik üveg sörét fogyasztotta, amikor Betti és egy másik asszony megállt asztala előtt. Ködös, bárgyú tekintettel nézett rájuk. Mit keresnek itt? Betti mosolyog; Ö az Ági, mutat a másik asz- szonyra, akit be akartam mutatni. Különlban tessék velünk jönni Csontika. Csontika nem mozdul, nem megy, amíg nem isznak meg vele egy üveg sört. A két asszony összenevet, persze, hogy megllsznalk, de ősük úgy, ha aztán megy velük Bettiéihez. Csontos legyint, legyen úgy. Zsong benne a délutáni beszélgetés. Miért nem üt az asztalra? Hát majd odaüt. Lakás kéll! Te Csontika, az Ágit most hagyta ott az ura, költözz hozzá .és, ha mindenben összehangolódtok, még össze is házasodhattok. Csapdát sejt. Miért hagyott ott a férjed? Elment egy fiatal taknyossal. Megcsaltad? Előfordult. És engem is meg fogsz csalni? Betti a kezére csap: na, de Csontíba? Micsoda beszéd ez? Az Ági egy komoly asszony. Fizess és menjünk. Mehetünk, majd holnap fizetek. Egybeolvadt a beszélgetés töprengésével. Bettinél összekeverte a sört, a bort, a konyalkot és a jó ég tudja, hogy még mit nem, amit a kjülkeres férj hozott. Meglepetten 489
