Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - Bába Mihály: Tizenhétszintes némaság (elbeszélés)
mondta a főnöke és letette a kagylót. Csontos sokáig forgatta a (kagylót, aztán a vállára ejtette. Kihúzta a fiókot és néhány papírt, (körzőt, logarlécet beledobált. A kulcsot ráfordította, de nem vette ki. Még ogy fél óra. De azt már nem várta meg. Ledobta a fehér köpenyt, táskáját kezébe vette. Átnézett a három asszonyhoz. Vihogásuk csendesedett. Már ők is készülődtek. Körömlakkjukat igazgatták, meg arcuk alapozását. Becsukta az iroda ajtaját, átment a másik szobába. A kulcsot Betti asztalára tette: Add le, ha menték. Már nem jövök vissza. Ha keresnének: területen vagyak. Betti mosolyog: Jól van Gsontíkám. jaj, majdnem elfelejtettem: este nyolckor összejövünk, nálunk. Gyere fel . . . Bólintott, hogy ott lesz. A nyögdécselő, köhögő Moszkvics most egyenletesen mérte a kilométereket. Útközben megállt egy ABC-áruház előtt és szokása szerint (bevásárolt: narancs, citrom, rumasmeggy, csokoládé, kis üveg konyakok és egy nagyobb üveg unikum, amit az apja szívesen ivott reggelenként. Százötventtégy forintot fizetett. Százötvenet tízesekben félretett, hogy átadja apjának. Kél! az apróbb kiadásra, a gondozónőnek is csúsztat belőle a csokoládé mellé egy tízest, és akkor kedvesebben foglalkoznak a tanító bácsival. Tanító bácsi? Hm. Negyvenegy esztendeig állt a katedra mellett, aztán egyre nehezebben emelte karját, lábát. Fürgesége csak Csontos emlékezetében élt. Anyja halála után egy társbérleti szobába felhozta Pestre, hogy együtt ieg3'enek. Akkor már mérnök volt. Építészménök úr, (kezdő, alacsony fizetéssel, ambícióval, reményekkel, városnegyedeket tervezett, nem ákart az akadályokról tudomást venni, fantáziája a felhőikig húzta a házsorokat, (házaikat, és lassan rá kellett döbbennie, hogy ő -sem több egy csavarnál, egy fogaskeréknél a nagy gépezetben, de apjának sohasem szólt csalódásáról. Rövid, hónapokig tartó (barátnőinek annál többet beszélt, ha három-négy konyakot megivott. Ismeretségi köre egyre szűkült, szorosabbra záródott, mint a hideg vízbe dobott, vörösre izzított abroncs. Kezdetben még lázadozott, aztán egykedvűen egyezett bele a változtatásokba, gondosan elkészítette azokat a terveket is, amelyéket elavultnak, balkáninak tartott. Apja unalmában áttanulmányozta szákkönyveit, el-elment a könyvesboltokba, antikváriumokba és architeiktúrával foglalkozó könyvekre vadászga- tott. Ha sikerült megszereznie valamit, reumatikus fájdalmait som érezte úgy térdében, vállp orcában. Csontos homloka fényesedett, magasodott, de miég mindig nem mert nősülésre gondolni. Előbb apjáról kell gosdosfcodoia. Nem kívánhatja majd feleségétől, hogy egy magatehetetlen öregembert gondozzon, öltöztessen. Ez a gondolat egyre jobban megerősödött benne. Előfordult, hogy apja nem bírt fölkelni, agyiban várt rá éhesen és akkor már nyíltabban beszélt elkábított lelkiismerettel a logarléccel kiszámított jövőről. Összegyűjt egy kis pénzt, elcseréli a társbérletet egy főbérleti kétszobásra, inkább ráfizet. Pénzért még lakást is (kap. Talán óbból, amit ő tervez. Aztán megnősül, hogy legyen, aki apját gondozza, de addig várni kell . . . Egy, 'két esztendő csak. Ugye, apa te megértesz engem? Meg, meg, fiam. Bízom benned. A kocsi toválbbrcbogott. Mellette az ülésen, ott hevert az ajándékcsomag. Apa megért engem, gondolta, apa türelmes. Igaz, öt esztendő telt el azóta, de egy lépéssel nem jutott tovább. Ma is ott éli a társbérleti ilakásban, ahová undorral lép be, mert a szomszéd szobából átszűrődő igyermefcsiikongás, visítás, lárma sohasem szűnik meg. Amikor tehette, elmenekült a lakásából. A kocsit, ezt a használt bádoglemezt is azért vette, hoigy könnyebben menekülhessen el egy-két órára. Nyikorgó ábroncslamez, semmi más a kocsija, de szinte hozzánőtt testéhez, nélküle nem mozdult séhová. Undorodva szállt villamosra, autóbuszra, iha részeg volt, vagy véletlenül javították a kocsiját. Észrevette azt is, hogy a nők jobban tapadtak hozzá. Miég azok is, áklik korábban alig méltatták egy tékintetre. Például a másolók, a műszaki rajzolók, ezek a magukat zse487
