Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Kamondy László: Feltételes vallomás

radalom mcghurcoltjai iránti megbecsü- lés és részvét sugárzik, de a Síuart-ki- rályok karában lejátszódó regény - vallása (miatt üldözött - főúri főszereplő- jiében ,,ia kommunista forradalmár” megjoloníitiósiéit látni, - szükségtelen túlzásnak tűnik.

A könyv gondosan összeállított reprodukciós anyaga igen érdekes. Irodalomtörténeti fontosságúak Kosztolányinak, Babitsnak, Weöresnek, Illyésnek és másoknák Füsthöz írott (koráhban publikálatlan) levelei; (hasonlóképpen imieg- lepetés-számlba mennek a kiadatlan Füst- írásokból („Szexuál-léldktam elmélkedések”; a második .világháború folyamán megosonkult „Napló” stb.) közölt szemelvények.

Somlyó monográfiája - amelynek erényei sokkal számosabbak, mint vitathaKamomdy új köteténék elbeszélései középszerű vagy éppen gyenge, jelentőség nélküli írások, elmaradnak a (szerző már elért színvonalától, mintha fáradt, kiengedett időszakban jöttek volna létre. Az egyes történeteik nem utalnak túl önma- gukon, megmaradnak az esetiség szintjén, nem válnak sorsmatafórákká. A kiválasztott témák, ia felhasznált ötletek igénytelenek, semmitmondóak. S ehhez társul a kidolgozás felületessége, rutinos könnyedsége. Csupán a címadó (elbeszélés emelkedik ki a tucatnyi elhibázott írás közül.

Több novella foglalkozik a férfi és a nő kapcsolatával, a szerölem örök, időszerű problémájával. Ezdk a történetek azonban inam hordozzák magukban sem az egyedi helyzetben ínlkarniálódó általánost, sem - -az (esetleges .mai díszletezés elleniére se - a ma emberének (szerelmiére jellemző kérdéseket, holott a szerelem lindividuáliiisnpartiikuláris jellege mellett is kifejezi, tükrözi egyfelől a

tó részletei - arról győzi mag az olvasót, hogy Füst nem valamiféle különc, bizarr, periférikus figurája volt a század első fele magyar irodalmának, hanem kora szellemi életének firmiamientumán a legerősebb fényű (égitestek egyike, „roppant egyéniség” (Gelléri Andor Endre), „hallhatatlan költmányék” alkotója (Vas István), akiinek verseiben „a Végzet lépései döngendk” (Szilágyi Géza).

Somlyó György munkáját örömmel helyeztük .el könyvespolcunkon az „Ar- odk és Vallomások” sorozat legsikerültebb kötetei - Vezér Erzsébet Adyja, Vargha Kálmán Móricz Zsigmondja, Gyertyán Ervin József Attilája, Kerékgyártó István Tensánszkyja - (miellett. (Szépirodalmi, 196g).

DÉVÉNYI IVÁN

mindenkori emiberbtársadakni viszonyokat, másfelől az emberi lényeg teljességét. Az író ebből a komplexitásból jó- szerint semmit nem mutat be.

A „Páva a körtefán” c. történet né- piesfcedő hangvételben beszél a reménytelen szerelem háromszögéről, mai kulisszák között. Egy magányos nő szereti gyermekkori pajtását, Ferkót, de ő már családos. A nőhöz felszegen vonzódik a társlbalan Fábián!. Hárman félrevonulnak a szüreti mulatozóktól, s felmennék a csőszkuinyhóhoz. Az öreg csősz mindegyiküknek elmond egy-egy mesét, és az erkölcsi célzat hatására a „szfinxarcú” Ferkó ráébred családos voltára, s Jolán szerelmét elutasítva otthagyja a társaságot. A nő erre minden átmenet nélkül fölindultban „kigombolta, szinte kitépte a blúza felső gombját”, és «ezzel felajánlkozott Fábiániinák, de aztán hirtelen „keze megállt a szoknyája kapcsán, arca fájdalmasan eltorzult, s utána szó .nélkül elindult”, feltehetően Ferfcó

475

Kamondy László: Feltételes vallomás