Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Pusztay János: Nagy Lajos és a szocialista realizmus
Olyannyim, hogy Vorovszkij, az ismert szovjet kritikus egyik cikkében meg is jegyezte, Peiageja Nyúlövma alakja politikailag .nagyon fontos, de .részéről nőm Ms® eil. V.aigy nézzük A. Tolsztoj Golgotéifmsk. hőseit. Nem beszélve az „eleve proletár’’ szereplőkről, a négy főhős (Dása és Työlegin, Katya és Rososiin) életében szinte hihetetlenül nagy változás ment végbe. S mindezt az író nagyszerűen motiválta, főleg ami Roscsin tévelygéseit és „megtérésiét” illeti. Vagy ugyanez figyelhető meg Visnyevszkij Optimista tragédiájában, Trenyov Ljubov ]arovaja című .drámájában. De, hagy a békés építómiuin'kát ábrázoló regények közül is iemlits.dk példát, utalnék Malisfcin Isten béta mögötti emberek című .regényének egyszerű fálusi koporsókészítő hősének átformálódására a nagyszabású építkezés hatása allatt. Az ilyen művékat még hosszan lehetne sorolni. Nagy Lajosnál imiiinidezek a fordulatok, változások hiányzanak. Két oka van ennek: i. Sajátos helyzettel állunk .szemben, amely különbözik a szovjet szocialista realizmustól. Mások a történelmi körülményeik ott .és mások nálunk. Ez a különbség mutatkozik meg az ábrázolásiban. Van .azonban közös, lényegi .egyezés a kettő között: a proletárt orr adatom ha vetett hit. A Szovjetunióban megteremtett szocialista realizmust romantikus válfajnak lehet tekinteni. Ott a prolatárforradálom kivívása után már van konkrét, belátható időn belül elérhető cél. Mert igaz, hogy „a szodallfista realizmus mer álmodozni” (ßüharin), de az idézetben az is benne foglaltatik, hogy a „fejlődés reális tendenciájára támaszkodva kell, hogy .álmodozzon” (uő.). i. Ezzel már a imásik okot As majidnam megválaszoltuk. Nagy Lajosnál a valóság és a Ilit ellentéte jelentkezik a konkrét valósáig és az elvont távlat ellentétében. Az elvont távlat (magyarázza, hogy Nagy Lajos pozitív hősei 'miiért névtelenek, miért sematikusak - mert tipikusak lesznek ugyan a távoli jövőben, de ma még nehéz elképzelni őket a j övő konkrétságában. A szocialista realizmus nem dogma, amit kimérve, a mérleg serpenyőjébe adagolva kell lemérnünk. Ennék a szemléletnek láthattuk káros hatását, éppen a szovjet irodalomban. Ugyanez vonatkozik a kritikára is. Nem az a szocialista realista mű, amely utánozni tudja az e szdllamlbetn megírt alkotást, hanem az, amelyik az adott körülményeik figyelembevételével, .a kommunista pártosság szellemében „ia valóságot forradalmi fejlődésében, történelmileg konkrét módon ábrázolja”. (A Szovjet Írók Szövetségéinek alapszabálya, 1934.) És mivel Nagy Lajos korában Magyarországon nem a szocializmust építik1, hanem a fasizmus igája ellen küzd a 'munkásosztály, az írónák ezt a körülményt kell ábrázolnia. S tette ezt Nagy Lajos pártosan, kommunista íróhoz méltóan. Mármost csak annak a kérdésnek megválaszolás a maradt hátra, amelyet a dolgozat elején feltettünk. A válasz .özeik után már .egyértelműen pozitív lehet. Nagy Lajos egyike a magyar irodalom szocialista reálistáinak, még ükkor is, ha ezt nem egész életműve alapján, hanem munkásságának néhány évét elemezve állapíthattuk csak mag. PUSZTAY JÁNOS 459
