Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Pusztay János: Nagy Lajos és a szocialista realizmus

szem i e

Nagy Lajos és a szocialista realizmus

Egy író hovatartozását nehéz egyértelműen megái Lapítani. Az irodalomban, de más művészeti ágban is a legritkábban fordul elő, hogy iaz író, költő vagy más művész pályája egységes, töretlen legyen. A dialektikus szemléletmód segít elkerülni a merev kategorizálás sajnálatos hibáját. Az 'értékelésnél merjük az Írót ízeire szedni, korszakait egyenként és egymással összevetve vizsgálná. Fontos szerepet játszik a műálikotás megszületésében a kor és az író viszonya, ezért ezt a tényt -is okvetlenül számításba kiéli venni.

Mindezt pedig Nagy Lajos kapcsán azért tartottam fontosnak elöljáróban megemlíteni, mert a róla szóló vélemények arról tanús klódnak, hogy pontosan e lényeges momentumokról felejtkeztek el a különféle álláspontok képviselői.

A következőkben röpke néhány mondatban utalnék arra a vitára, amelynek 1963-ban, Nagy Lajos születésének 80. évfordulója alkalmából a Kortárs adott helyet. E véleménycserében gyökeres ellentéttel találjuk szembe magunkat. Sajnos, mind a pro, mind pedig a contra egyoldalúan vizsgálja az írót a fenti kérdéssel kapcsolatban.

legélesebb az ellentét Kiss Fierenc és Fehér Ferenc nézeted között. Míg Kiss szerint Nagy Lajos ,;szodaliisita módon gondolkozott, de teremteni csak ritkán tudott úgy, mint a szocialista művészek . . .”, addig Fehér Ferenc Nagy Lajost „a magyar irodalom első szocialista realistájaként” tartja számion. Kiss azt rója fel az írónak, hogy hőseiből „hiányzik a jövő lehetősége”. Fehérhez közöl áll Illés László, aki helyesen veszi észre, hogy Nagy Lajos életműve akkor lett „a szocialista realizmushoz vezető lépcsőfok”, amikor „közel került a munkásmozgalomhoz”.

Ide kívánkozik még Kardos Pál megállapítása, hogy az író 1914-ig terjedő korszaka nem szocialista realizmus a iszó mai értelmében; kispolgári, anarchisztikus lázongás, elégedetlenség jellemzi műveit, ritkán érinti a szemben álló osztályok harcát. De vitathatatlan, szerinte, az író pártossága, amely „mintha együtt erősödnék az érlelődő forradalmi helyzettel” (a „Grün-irodától” a „Tanyai törüémet”-ig). Majd az 1918-ban megjelent novdlláskötet, Az Andrássy út kapcsán mondja Kardos: „Aki így ábrázol, az szocialistának tekinthető, mégha ritkán is írt egyenesen a munkásosztály harcáról”.

Az irodalomtörténészek értékelését hadd egészítsem ki a kortárs Illyés Gyula véleményével (193r. szeptember, Nyugat): „Szemszögének éle határozottan abba az irányba mutat, ahová a munkásmozgalom, sőt mondhatjuk, egy politikai munkáspárt programja.”

Nagy Lajos maga is gyakran utalt világnézeti hovatartozására. Ezek a néha túlzó, öntelt kijelentések azonban még nem döntilk .el a kérdést: szocialista realistának tekinthető-e Nagy Lajos avagy sem? A szándéktól ugyanis hosszú az út a tettig, a 'bizonyításig. S ez az út Nagy Lajos esetében éppúgy nem egyértelmű, mint pl. Gorkijnál, Szerafimovicsnál vagy A. Tolsztojnál.

453