Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZEMLE - Pusztay János: Nagy Lajos és a szocialista realizmus

A Nagy Lajos^vitáról tehát megijegyezhetünk annyit, hogy kérdésünk szempontjából egyértelműen .pozitiven értékelik az 1919. május c. novellát. A véleményeik között eltérések, s a kritikákban hiányosságok abban mutatkoznak, hogy:

1. .nem mutatnak rá aiz előzményekre; egy novella kevés a bizonyításhoz;

2. nem utalnak a kor és az író 'kapcsolatára; kivételit Iklépez a középutas Illés és Kardos idézett mondata;

3. mereven alkalmazzák a szocialista realizmus fogalmát.

A következőkben az 1. és a 3. pontot bővebben 'kifejtem, míg a 2. pont tárgyalásánál véleményem szerint elegendő néhány utalás is.

i. Igaz, hogy Nagy Lajos már 1914-ben, majd 1918-ban is hangoztatja szocialista világszemléletét, imindezt azonban művei még nem bizonyítják. Egyelőre megreked, ahogy Kardos Pál is észrevette, „a szigorú kompozíció, a kifejezés szeget fején találó biztonsága, az engesztelhetetlen ítélet, a keserű irónia” eszközénél, amely eszközt még nem sikerült szocialista tartalommal megtölteni. Ez annyit jelent, hogy Nagy Lajos nem látja tisztán a jövőt, a jelent bírálja, de vagy .a csáknam szentimentális humánum, vagy pedig az anarchista lázongás oldja feli képeinek sötét tónusát. Az író akkor lép túl ezen a - vitathatatlanul jelentős - (lépcsőfokon, almikor az adott társadalmi rend megváltoztatásának szükségessége, követelése is bekerül a novellákba. Kb. egy évtizedet ölel fei az az időszak, amikor Nagy Lajos fokról fokra emelkedve eljut a szocialista forradalom győzelmiének hirdetéséiig. E novelláinak alaphangja a nyomor lefastése, a végső pusztulás megjövendőlésie. „Az autó vilháncol és fiszálja farát, míg a világkalapács pozdorjává nem zúzza.” (Jeremiáda, 1923). Már ebben a novellában gyűlölettel ír a holnapot «meg nem .érdemlő emberről: . s te úgy halsz meg végső,

gigászi nyomorban. Az éjszákéban. Gyáván, hitetlenül, szinte esztelenül szökve, mielőtt fölkel a Nap!” A „Nap”-pali szimbolizált boldogabb társadalomiban nincs helye az anyagi függésben teljesen demoralizálódott embereknek. „Te hazudsz, te csalsz, te kapálsz, szántasz, vársz, . . . 'kalapot emelsz, dicsőítesz, dicshimnuszofca't énekelsz pénzért, ... te beteg vagy pénzért, egészséges vagy pénzért, meghalsz pénzért. . De az író nem ítéli el az embert, hanem metamorfózisra buzdítja: „Különben nem haragszom rád, nem utállak, térj észre hisz a te bűnöd az én bűnöm is . . . Elmondottam a ledkiét, megütöm a vállad! Add tovább!” (Ledke, 1928.) A Razziában (192S.) még tovább megy. Radikálisabb, ugyanakkor kevésbé reális képet rajzol. Elképzelt és óhajtott razzia <ez, amelyet nem a szegények, hanem a kiváltságosok .ellen rendeznek. „Szürke, egyforma, testben és airdban uniformizált alakok, mint válaimi gondolat (kiemelés tőlem, PJ.) megtestesülései! Vállasak és .domború mellüek ugyan, de arcuk komor és komoly, sőt régi szomorúságok emlékeit hordozó: kissé a pusztulás széléről újjá elevenedtek, és a szemük jóságosán szelíd.” Olyan humanizmusnak a megtestesítői, amely nem tartalmaz emberséget az osztályellensóggel szemben. A razzia .során elfogják a felső tízezer illusztris képviselőit, a kizsákmányoló .osztály és a .rajtuk élősködők jellegzetes figuráit. Majd a dtetdktivdk osoportja a „tündér i fényben úszó palotába” megy, ahol leírhatatlan pánik tör ki. Remek csattanó!

Ebben a korszakban írásait a jövőt váró optimizmus jiellamzi. A Hősökben (1929) az erősen tipizált Ember az elkövetkezendő társadalom tagja, áki barátja segítségével legyűri félelmét még „titokzatos letartóztatások idején is”. Jelszavuk: „kemény vagyok, mint az acél. Csak megtörhetnek, de meg nem hajlíthatnak . . . Az ember nem adja meg magát... A bátortól a gonosznak mindvégig félnie kell.” A képek alapján akár a munkásosztály és az értelmiség szövetségére is gondolhatnánk: „melle mint a kazán, ökölbe .szorult keze kalapács”.. . „. .. vézna ember, oviikkeres.. annál

is inkább, mert Nagy Lajos erősen tipizálva szerepelteti emlberalalkjniit. Az Ember és barátja a hiénák elleni küzdelemben .elesnek ugyan, de az Ember felesége kimegy az

454