Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Vajda Lajosról

architektúra, parasztházak, iparos eszközök, temetők faragott népi szentjei, a szerb ornaments, és főleg a szakrális emlékeiket őrző ikon. A Párizs utáni rálátásos, síkba (kiterített tempera és pasztell csendéleteket követi (Csendélet rózsaszín asztalon. Műtermi csendélet, 1934) a házak, tárgyak metamorfózisa. (Tányéros csendélet boltívvel, 1935, Templomtornyok kikötőmotívumokikial, Kocsi késsél, 1936).

Művészetébe már beépülték a Ikubizmus, majd a szürrealizmus formajegyei, téralakításuk, ideológiájuk, felhasználja festői 'eredményeiket, de nem csatlakozik egyik törekvéshez sem, hanem a helyi vonatkozású tapasztalatokhoz alakítja módszerét: „Most azzal kísérletezem, hogy különböző tárgyak másunáis környezetiből teaméivé, egy képsíkon összeszerelve hogyan ihatnak (konstruktív-szürrealista sematika), ezenkívül próbálkozom azzal is, amivdl eddig az orosz filmtieordtiifcusdk foglalkoztak: hogyan hat egv 'tárgy, ha belehelyezzük egy .más „idegen objektumba” ? Ennek eredménye az a vajdai stílus, amelynek fő sajátossága az egyensúly, a harmónia, a konstrukció, az értelem irányította rend és a lírai megközelítés a költői érzelmekbe ágyazottiság között. A higgadt, magabiztos, precíz kompozíciókban határozott ívű hajlékony votmalák között pontozással telített részek, a tinszta mértani idomok között organikus, lüktető, lélegző lényék: .madár vagy kléz vagy arc, (bárány vagy corpus vagy csak egy élővé erősített szerves forma (Szentendrei házak feszülettel, 1937, Bárány fűrészmintával, 1936). Mintha egy [lélegzetre, egy mozdulattal kerekített volna a papíron Vajda érzékeny ceruzájával oilyan világot, áhíol egyszerre van jelen a látvány, a természet, a 'gondolkodva néző ember maga és [minden, amit bennünk, a körülöttünk levő felidézhet, ahol ösz- szefonódik a jelenség és a szimbólum egy megbontihataitlanul totális realitásban.

Vajda Lajos realizmusa a psZidbólógia által igazolt realitás. 1934-től önarcképeket, portrékat is rajzol és fest, műves gonddal, kristályos tisztasággal egyszerűsítve a fej lényegéig, jelezve, sejtetve a formák átalakulásával az emberben végbemenő csendes átalakulást (Önarckép, 1936, Két fej akttal, Kettős arckép, Zsidó tojás, 1936). Az idomalakítást az érzelmek, hangulatok szerkezete szabja meg a közölnivaló szerint, részek egybekompoinálását vagy hangsúlyossá tételét, kiemelését a tudatiban maradt emlék. Intellektuális fegyelme itt ellenőrzi leginkább a vizuális eszme és a vizuális érzékiét egyensúlyát, ezért is teremtődik meg világosan a képeken a szintézis a világ- szemlélet és a festői kifejezőeszközök között. Az ikonokban először csendül meg valami iszonyú szomorúság, a múlt időtlen hangjaiba belehallja a festő a jövő imieg- bomlottságát, káoszát.

Az ikomfconszak tetőzés Vajda életpályáján. Mint a szerb, bizánci festő ősök képei, ezek is zárták, monumentálisak, az örök emberi 'eszmény, a humánum nyugalmát sugárzók, szilárdan szamlbenézők és súlyosan magúikba mélyediők, -látomást idézők, üzeneteit adók, a szellemire koncentráltak, és mégis valami nehezen megközelíthető féltés és félelem dereng belőlük (Felmutató ikomos önarckép, 1936, Maszkos ikon, 1937). A színeik sötéten izzanak, elmélyülnek, furcsán megfeszülnek. A fenyegetettség előérzete teszi-e, a fcortársák festészetiéiben is jelentékeny szerephez jut az ikon-hatás (Klee, Chagall) és a kortárs festészet legjelentékenyebbjeinél is megjelennek az elementáris erejű primitív lények: a bábuk és a természeti hatalmaktól védelmet nyújtó maszkok (Picasso, Max Ernst). Vajda maszkjaiban (Maszk szalagmotívummal, MasZk fonattal, Indián maszkos, 1938, Miacska masZk, 1939) már nyíltan tombol a rettenet, de hisz a pokol elszabadult a fasizmus, a háború, a koncentrációs táborok képében. Mint az induláskor a montázs-sorozatban, úgy tör fel Vajda formáiban ismét a torz, a halál, az elembertelenedés elleni kétségbeesett tiltakozás. A színek helyett a feketefehér ellentétére apellálva '.széninél viaskodik a papíron, mintha -a föld nehéz anyagával dolgozna, de 'energiáinak megfelelőbb eszközt nem is találhatott volna.

1938-41, életének utolsó három éve ez. A népművészet, a kisváros, a belső em450