Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - S. Nagy Katalin: Vajda Lajosról
progresszív tördovésű társaitól is. Sorsának tragikuma: a magyar valóságba gyökerező iszonyatos realitás. Megfékezte rendkívüli intelleküualiznmisával, magabiztos nyugalmával és képein a küzdelem helyett a Végső, tiszta értékeket fejezi Ildi, jeleníti meg. Lenyűgöző józansággal, (biiiggadt, ibiteles, szinte szociografikus tóséggd ábrázolja a (harmincas éveik 'hazai atmoszféráját. Vajda környezetéből összegyűjtötte a jellegzetesen hazai viszonyokhoz, múlthoz és jelenhez kapcsolható olyan objektumokat, melyeket vizuális jellé formálhatott, mélyéket képi élemként felhasználva felidézhetett közös szín- és farmiaéknényéket. Ezeket (viszont úgy alakította, szervezte a festményen, hogy a magyar kultúrkört kitágítva belépett az európai festészet nyelvrendszerébe. Mint zenében Bartók, a költészetben József Attila, egyszerre tudott figyelni az itthon sajátosságaira lés lett fontos részese a tágalbb Világ vérkeringésének. A kölcsönhatás a fotomontázs sorozattal indúl. A proletárforradalmak utáni drámai erejű szovjet filmművészet, Eiizenisltéin robbanó hatása adja a nagy felfedezést: két egymás mellé helyezett képpel (képrészlettel) a művész képes olyan fogalmat, képzetet megjeleníteni, amelynek új lesz a minősége, és amely meghatározott következtetésekre késztet. Ez a megjelenített kép a tudatba jutva megőrzi az észlelt részleteket a tdj.es egésszel összefüggésben. Az emberi viszonyok képtelenségét fejti ki Vajda e tudatos látomásokban; a szegények és kisemmizettek, a imagallázottak és megnyomorítottak tehetetlen szenvedését, a (koldus Magyarország reményvesztettjeit indulatok gőzölgése helyett nagyon is fegyelmezett tárgyilagossággal. Következetes módszeréhez, hogy ne a képen történjen a robbanás, hanem a megismerőben fejlődjön ki az átélés után. Vajda másik érintkezési köre laz egyetemes művészettel a malawicsi-kassáki intellektuális konstruktivizmus esztétikájának átértése. Provinciális festői fcözéletüinlklban szerveződik (tóhány magányos életmű, amelyben jelentős szerepet kap képi módszerük, ezen belül komponálást elvük, így Derfcov.ks, Gadámyi, Komis, Barosay festészetében. E filozofikus .szemléletű, kutató fiatal művészek „megkísérlik a körülöttük (levő élet feltárását és megrögzítését” (Kassák). Közülük Vajda Karnissá! dolgozik együtt. 1933—34-től párizsi .'tartózkodásának következtében .alkotásaiban hihetetlen egyszerűsödés megy végbe. A montázsokból csak a monittázsteohnika, a jélfcépi .jelentés, az új idő- és térszemlélet marad meg. A képi tér az idő tulajdonságait veszi fed: irány nélküli; mozdulatlanságát a cselekmény nélküli motívumok hangsúlyozzák. Az idő viszont tónszerű .jeleget kap, Visszafordítható lesz és megismételhető, távoleső és egymásutáni történéseiket egyszerre .elevenít meg a festő. A népművészetben évszázadok óta halmozódott speciális szín- és f.ocimiaképlétefcet dolgozza fel Vajda. Barátjával és munkatársával, Komis Dezsővel együtt járják a Szentendre környéki falvakat és a kifejezés érdekében, a .szövevényes valóság struktúrájának megjelenítés-lehetőségéért keresik .azokat a jellegzetes motívumokat, amelyek az évszázadok alatt a nép életével összefonódva időtlenné nehezülték és bizonyíthatóan funkcionálnak a imindennapi létezésben. Szükségszerűen jutottak .el a folklórhoz, ahol még .egyetemes egyensúlyban tekinthető a művészet, a hétköznapok, .az emberi élet. A festő közelférikőzött a népi kultúra tárgyúinak jelentéséhez, és képein úgy alakította át e tárgyúkat, hogy jelentésükhöz szervesen hozzátapadhiasson egy újfajta - a ma világát is értelmező - jelentésrendszer. .Nyilvánvúlóan vállalt programot teljesít: „Tradíció nélkül .nem lehet semmit sem csinálni, és ez a magyar körülmények között csak a .magyar népművészet lehet. Ugyanazt úkarjuk, amit Bartók és Kodály a zenében már megcsináltak, azt hiszem, a kultúra területén még ilyen törekvések eddig nem voltak” - írja. A motívumok, melyeik (képei szellemi alapanyagául szolgálnak és megindítják az érzelmi és főleg értelmi síkon az asszociációkat: a kisvárosi barokk 449
