Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - Maros Dénes: Levágott medvetalp (elbeszélés)

tudnád, becsapod az ajtót és magamra (hagysz az estével, (klubfoglalkozást tartok, utána olvashatok akár reggeliig is, vagy lesem rág-e az egér, öt óra tájban indul az első traktor, pontos és hangos, idöhallatszik a buszra várakozók lármája is, minden reggel ugyanaz a zsivaj, ugyanaz a nevetés, az udvart csak én látom mindig másnak, mert én minden négyzetméterét magammal hurcolom, délelőtt a gyerekek között megfeledkezem mindenről, a virrasztásról, az álmosságról, téged is csak a lábomiban éreztek, mert nehezen lépek majd a dobogóra, elf el ejtitek délelőttre a cigánygyerek miatt, akit csúfolnak, maszatosabb a többinél, de szép gyerek, hidd el, nem hiába keresem a kedvét, a csöpp Marika miatt nem gondolok rád, nincs szőkébb gyerek a faluban, hallgatom a fecsegésüket, hiszen erre készültem, amióta az eszemet tudom, nem igaz, hogy negyven év alatt tíz gyerek sem érdemli meg a fáradtságot, a déle­lőtt könnyű lesz nélküled, csak ilyenkor fogom érezni az ügyetlen simogatásodat, még rajtam van a kezed nyoma, végigfut rajta a langyos víz, nem tudom letörölni az ar­cod helyét, ha meztelenül állnék a tükör elé, még látnám is, holnap újra mozdul a mellem között, öltözöm, öltözöm már, ilyenkor járom végig a régi patkot, nem aka­rok kizökkeni az (életemből, az ajtó zára ugyanúgy csattan, mint utánad, rád emlé­keztet ezentúl, nem, te biztosan nem vetted észre a kertet, pedig platánok magasod­nak a közepén, ide a foltos törzsök tövébe állítunk tavasszal padokat, szép lesz az ösvény is, virágágyuk szegélyezik, rengeteg virággal, bolond (fejjel azt hiszem majd, nekem ültetik cserébe a medvetalpért; elfelejtettem neked megmutatni a patkot, a gyermekeim tornatermét, maguk tákoilták a futiballkaput, lehet, hogy esténként búvó szeretők sétálnák erre, szóval az én falum lesz ez, csak (legyen erőm hozzá és az in­telmeikhez, hogy „Ne hordj rövid szoknyát, ez túl szűk, fiú vagy lány vagy, döntsd el, hordd rendesen a hajadat” és „A férfiakkal vigyáznod kell, különösen neked”, igen különösen nekem, mert (vigasztalnának, kegyetlenül vigasztalnának, legalább te nem vigasztalni jöttél, legalább egyenlő lőhettem a szeretkezésben, és ez is valami, talán az egyetlen mérce, ami megvéd, tizennegyedik hónapja ma először öleltek, nem, te ezt sem érted, legkevésbé te érted, rajzoló kezed nézterr^ a vonat ablakán, fiúsán rövidre vágott körmeid, (sejtettem, hogy alig szúr a szakállad, és még sok butasá­got sejtettem, csak azt nem, hogy utána képtelen leszek a szégyenkezésre, hogy vé­gigjárom a parkot, mint aki dicsekszik valóban a fűnek és a fának, hogy szerettek ma délután, hogy öröm ért, .sikolthattam volna tőle, ha merek, és miég mindig jó bi­zonytalanul lépnem, félóra múlva pedig emberek elé állok, akiket megpróbálok az olvasásra szoktatni, először játékosan, talán Jókai műveiből játszunk Ki mit tudót, az első csokit kap, negyedév múlva verseket tanulunk...- Tanító néni, tessék jönni, már várjuk!- Tanító néni, miről beszélgetünk?- Tanító néni. ..- Tanító néni. .. . . .az egyik versmondó elkísér haza, nem, közülük senki nem kisér haza, milyen fur­csán elzsibbadt a szám, azt mondtad, írjak egy lapot, de a címedet sem tudom, nem is akarom tudni, legalább egyszer te keress még, akkor megkérdezem, ennyi ma­kacsságot engedj meg még, és vigyázz magadra az úton, nagyon vigyázz, kedves. 38

Next

/
Thumbnails
Contents