Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré. I. rész

árakat, beleértve a klözös kiadásokkal járó 20%-ot iis” (Gulláesy). Sok eladás neun esett a három erdélyi városiban, a képek Váradról Aradra látogatták.

A festő „bízott álomképeiben és viziottárius látomásaiban” (Dutka), bízott barátaiban: életében először Ikerült befogadó és melléálló társaságba. Bízott elsősorban Juhászban és Bölöniban, és sokat várt az Adyvail való találkozástól. A „fiúk” együttérző és harsogó jókedve, optimizmusa oszlatta a megnyitó gomolyfellegeit, (jól sikerült a kései ebéd is a Kispipa különszotbiáj'ában. „. . . Most jön a firenzei temetés — kiáltotta Bölöni, amint barátiját meglátta. Gulácsy erre elnavette magát és megtört a jég.

A firenzei temetés volt ugyanis ,Lajoska’ kedvenc játéka. Ennek mindig ő volt főrendezője. Valaki volt a ibalott, arnnák kezébe keresztet tettek, a menet tagjai pedig gyertyát tartottak. Lajoska maga volt a pap, ki valóságos transzban és szertartásosan vezette a menetet. Miután lezajlott itt a fcülömszobában a firenzei temetés, a fiúk elfelejtették a bút és bánatot, és gyorsan nékiültek a földi gyönyöröknek..(Dutka).

Az elevenül leírt 'esemény 10-ón volt, három nap előtt egy kedves z&úr, afféle „pucoos sajtóíbemutató”. Néhány nap múlva a Nagyváradi Napló „nagyszerű cikke” jött („. . . Rippl-Rónai és Guláosy a legnagyobb magyar masterdk, akik ez idő szerint festenek, akik piktori nyelven beszélnek hozzánk. . .”). Megjelent az 1908 augusztusából keltezett Gulácsy-novella is - A virágünnep vége - , benne a már tdljesan felépült álomvilág: Nákonxipan topográfiája. „Apró, mulatságos lakóival”, színesen íes459