Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Bodri Ferenc: Gulácsy-portré. I. rész
vők (BöJöm meghívása szerint) eléggé meghaladták már a szövetség nevében jegyzett stílusiskolákat. Igazi isiiként ez a tárlat éppen (két „kívülállónak” hoz: Rippl-Rómaiimaik és Guides ynak. A június 7-1 megnyitó „irodalmi zsúrj-án” (ha nem is a naivul tetszelgő, utóbb megrökönyödött ás végül tehetetlen főispán előtt) az ő képeik keltik a legnagyobb érdeklődésit. A pár -nap után következő első matinén D-utika Ákos Ríipplt, Juhász Gyula Cu-láesyt m-utatja be az ideiglenesein ideállított széksorokban feszengő dámáknak és városi -előkelőségeknek. Hátrább a valóban érdeklődők, elöl az érdelkeltek állanak. „Gu'láosy a főteremben -egy teljes failat kapott, szentben a bejárati ajtóval, ahol legjobban érvényesülhetett: Bölöni szerető keze ákasztgatta a képeket. Középen lógott egyik legszebb, híressé vált képe, a Rózsatő” (Dal a rózsatőről) - amlébezik az egyik házigazda, Dutka Ákos. Az -első matiné máris feledtette a megnyitó protokolljától vélt megaláztatást, amikor a főispán és környezete alig méltatta figyelmére a képeket. De írni mást várhattak volna egy sujtásos megyei nagyságtól (bár állítólag G-ulácsy rokona) a pokoljáráson kívül - 'mindkét félnek az - a kóoos piktor-komédiások? Annál többet az egyívásúaktól; Juhász nagy szeretettel -ünnepelte barátját, akivel a két óv előtti pesti Gaugui-n-kiáll-íitáson ismerkedett meg (1907. május 11.), és barátságuk még aznap este maj'dbogy vérszerződóssé lett a Vígszínházban bemutatkozó Reiinlhardt-társ-uílat viharos fogadtatásában. A költő egyh-elyütt (1919) így emlékezik a még Máramarosszigetről tett budapesti látogatásra (tanári vizsgája volt aznapon): . A karzatról néztem végig ezt az emlékezetes premiert, mellettem Kosztolányi és Gsáth Géza álltak ... a darab végén, nóhányan irodalmi mordályógetők, ahogy Kosztolányi elnevezett bennünket, ott maradtunk és parázs tüntetést, hódoló tiszteletadást rendeztünk a tiltott költőnek, a kifütyiiltnek, a diadalmasnak...” Egy későbbi írásában (1933) pedig így: „ . . .Gulácsyt szeriettem a legjobban . . . Sohasem felejtem el azt a színházi estét, amit együtt töltöttünk. Nevezetes este volt. Wedekind darabját, A tavasz ébredését játszották a Vígszínházban . . . Ott szorongtunk, lelkesedtünk a karzaton, Gulácsyv-a-1, Kosztolányival, Babitsosai, és tüntettünk! azok ellen, akik a rosszul értelmezett erkölcs nevében tüntettek a darab és az irodalom ellen,. . . Akikor forrt össze a szívom Gu- lácsy szívével...” Juhász e délelőttön a feledhetetlen pesti estére emlékezik, ugyanígy az egy év előtti vára-di MIÉNK-kiállításra (1908. áprálíis): az itteni egyetlen Gulácsy-fcépet is ő üdvözölte a Szabadságba írt beszámolójában. „Guliácsy az égi, boitticellesque (hangulatok érzékeny lelkű, finom kezű álimiodó-ja. Masehaimgülatot mesestíilusiban mutat kiállított képe.” A mostani előadásiban a festőt „mint a korai reneszánsz és a kései (barokk köztünk járó szellemét” üdvözölte. Az eltelt -agy-két esztendő nem kevés próbát hozott, a színházinál keményebb -harcokat, Juhász előadása nyilván árnyaltabb már, lelkesebb hs, hiszen ezúttal több Gul<ácsy-k)ép van a faiakon. Tálán itt miár a végleges győzelem pillanata (vélhette .a -festő); ereklyéi ia Fekete Sas dísztermiéinek falain, vitézei a képek mellett, prédikátorai a pódiumon. Gulácsy a megnyitó óta a városban tartózkodik - a képek előbb Kolozsvárt voltak -, nagy siker színhelyéül ígérfceziifc a ihölnaposak által megdolgozott Várad. Korábban a közeli Székelyhídion nyaral kedves rokonainál (többször dolgozik később is itt), innen küld rendelkező levelet a tevékeny Bölönindk (június 3.), a képek áráról tájékoztatja. Bölöni hagyatékának katalógusa mellett ez a levél a másik fogódzó: mely képek lehettek a Fekete Sas közönsége előtt. Dutka Ákos egy emlékező írásában (1941) nyilván túloz, amikor „legalább száz -darab Gulácsy-képről” beszél, aligha volt több a tárlat teljes anyagában. Bölöni jegyzéke őrzi azokat -a viharokat is, melyek a képek árai körüli kerekedték: az elképzelt, majd utóbb a ceruzával bejegyzett „utolsó 438
