Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. V. Textilesek

A valódi értélkeket, az őszinte indulatokat elrejti az udvarias társalgási tónus. Gyakorlatból tudorai, hogy elmúlik majd, s vele együtt az ideges remegés is gyomromban.

Éjjel kettőkor a falat támasztjuk a művezetővel.- Rohadt por - .ordítja. - Ha vasárnap megint esik, nem tudóim, mit csinálok.

Magyarázólag:- Ráckevéméi ragyogó pecahelyünik vara. A fél tüdőm kiköptem volna már nélküle. Isteni a levegő.- A 'boton kívüli fog valamit?- Fehérhalait ibiztos.

Reggel négykor már Rezsőként:- Nézd meg az arcúikat, milyen öregek hajnalra? Szövegelik, hogy a művezetők gerincre fektetik a fiatalabbját. Nem mondom, volt .már, hogy belevörösödöüt a fejem a látványba, ahogy lléhitjolt. .. D.efaát. .. Ha valamelyiknél fél perccel tovább álldogálok, már pusmognak. Mit mondjak... Öt év, tíz év és a fortmás lábakat visszér csúfítja, Negyvenéves szápasszonyokról olvas az ember, színésznők fényképeit látja. Negyvenéves fonónőről varázsoljon a .fényképész! Érted, mire gondolok.

Tökéletesen értem. Rezsőt, az indulatos művezetőt tökéletesen értem. Áttör a lármán a hangja:- Ügy ismerem őket.. .- Ordítani szoktál-ie velük? - kérdezem.- Muszáj. Két-ihárom gyerek mellől jön ed némelyikük. A férje ivott .délután, a pénze meg éppen kevés, aztán velem .pöröl, hogy szakad a szál, rajta röhögnék a lányok, én meg még adom Is a lovat alájuk, látja, miként guvadnak a .szőrméim, ha nieghim.báljuk a fandküket, és amilyen vén kecske vagyok, fórfiszépségmekl hiszem a vihogásuktól miagam. Rendesen bőgőssel végzi a terem közepén. Én meg ráordítok. Rá aztán a vihogó lányokra is, mieg a keserves úristenre. Mintha én volnék féliszáz fehérnép teremtője és balsorsa egyszerre!

Fél hatkor azt mondja Erzsi, ímeghívniak a délelőttös betűkön. A brigád vendége leszek, fogadjam él, ás találják ki valami szolid, zenés helyet.

„Mária vők...” - énekli a zongorista. Erzsi az udvarlóját várja. Eigzisztenoiás ember, szakoktató. Éppein egy órát késik. Szadonspiccel és haverral érkezik. Feltételezi, hogy jelenlétével nekem is szívességet tesz:- Ennyi .szoknyával úgy sem bírnál egyedül - állapítja meg találóan.

Irán kritikusan végigméni, és folytatja kedvenc témáját:- Igaz, hogy a nyoraiozókinák sókat üceM tanulniuk. De olyan izgi. Tizennyolc éves múltam, tanulnék szívesen. Csák fogalmam .sincs, hol kezdjem. Nem tartja jó ötletnek?

Válaszul felsorolok néhányat kamaszkori ötleteimből. Ilyeneket: atomfizikus, zongoraművész vagy karmester, bányamérnök, fényképész, erdész. Erdésznek természetszerűleg felfedezői minőségben, bányamérnökként a hazai nemesfémek felitárója vált volna belőlem. A fényképészt utólag érthetetlennek tartom. Alátta maradt hétköznap álmodott lehetőségeimnek.

Irén sízoimoiri!:- Férjhez megy.dk, gyereket .szülök, esténként áztatom fájó lábaimat.

A szakoktató parkett-táncos motívumokkal vonja magára a gyér közönség figyelmét. Erzsi ügyetlen partnernak bizonyul. A jóbarát fölkéri Ildikót. Ö a legfiatalabb a társaságban. Két szám után visszajönnek az asztalhoz. Ildikó fcüssza a borát. Tiinte424