Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. V. Textilesek
szülőföldünk MAROS DÉNES Kószálás ipari partokon V. TEXTILESEK K. P. textiltervező. Innen a harmincon. Négy éve kapta kézhez diplomáját az ipar- művészeti főiskolán. Társadalmi ösztöndíjasként tanúit. Az ösztöndíj vidéki gyáriból származott, viszonzásul K. P. a kezdő tévéket a nagyvállalat központi tervező irodájában töltheti, köteles tölteni. A beszélgetés színhelye előbb egy söröző — tisztázandó, miiért is (kíváncsiskodom majd K. P. albérleti szolbája, -hogy léssaim is, mitől esett szó. Alapkérdésem: a hazai textilipar milyensége - a tervező oldaláról nézve.- A kérdésre nem tudóik válaszolni - így hangzott a sörözőiben a fielelet. - Nemcsak azért nem, mert túlságosan általános, még csak azért sem, mart nem tartom magam illetékesnek, hanem inkább azért, mert lekötnek a magam szakmai és magánembert gondjai. Ha úgy tetszik, befiele fordulok. Véletlenül lehet a itextilllszaikima egészére utaló bajom. Véletlenül. Az albérleti szoba árulkodó kellékei: színes fotók a falon („Ez a szenvedélyem, nagyon sok köze van a munkámhoz”), apró méretű szőnyegek („Legkedvesebb mintáim - emlékül”). Az egyik sarkot régi szövőszék foglalja él. Előtte sámlii, tetején karos lámpa.- Olcsón jutottam hozzá. Működőképes. Jó szolgálatot tesz, amikor (bizonytalankodom és amikor feldühítenék. Úgy vélem, megtaláltam K. P. zárkózottságának ellenszerét. Hosszas történetbe kezdek az alkotói munka ibuíkíaitóiiról. Félbeszakít ridegen és udvariatlanul:- Blöff. Kölyökkoromlban szülők, rokonok és tanárok örömére szépen rajzoltam. Mint afféle tehetséges gyerek szákköribe is jártam, ahol sikerült is valami penószszagú szépségideáit ibelém nevelni. Iparművészeiről szó sem volt még iáikkor. Utána jobb tanár következett, aki kíméletlenül rákérdezett a képek, becses személyem és a valóság közötti kapcsolatra. 1-Ioisszább idő után ez az islkola is elégedetté névéit, s miután apám révén betekinthettem egy szövőgyárba, pályát választottam. Első nekifutásra nem vettek fel. Bementem a gyárba, máig sem tudnám megnevezni munkakörömet, és ismerkedtem az anyaggal, mellyel egyszer dolgozni vágytam. Tőmondatos elmarasztaló íté421
