Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Maros Dénes: Kószálás ipari partokon. V. Textilesek

leteket alkattant a gyár termékeiről. Néhány „remeiket” azóta magam is újrarajzoltam.- A fogalmazás ironikusnak tetszik.- Baj? Kezdetiben wit a naivitás. E szerint a legjolbbat kell kipréselnünk magunkból, hiszen nyilván a lagjohb érdemel elismerést, kapva-kap rajt a gyár, a kereskedelem, a vásárlóközönség, ájuidozik a gyönyörűségtől a szőkébb szakma. Most ötven-ötvan százalékban kiegyezek.- Kiket hibáztat?- Senkit. Léteznek alapigazságok. Közéjük sorolom a következőket: bár a kereskedelmi szakemberek esztétikai érzékére nem sokat adok, feltételezem, bogy a keresletet ismerik és figyelembe veszik. Ha a kínálat kisebb a vásárlói igényinél, áklkor a gyár diktálhat. De a gyár imég ilyen körülmények között sem vállalkozik a közízlés megváltoztatására. Elfogadja a valós forma-kultúrát vagy annak hiányát. Tehát fele munkámról hiszem, hogy az (én ízlésemet tükrözi, feliénél raegalktuszom.- Nincs ebben keserűség?- Nem szoktam minősíteni a (hangulatomat. Tény, hogy az iparban, az iparnak dolgozó formatervezők, iparművészek megbecsülése, tekintélye, föladata zűrös ügy. Kik terveznék ia gyáraikban? Képzett és képzetlen emberek egymás szomszédságában. Hol szerepelnék a nómenklatúrán? Ahány hely, annyi szokás. Szép számmal hagyják el a pályát, személy szerint mindig jogosan.- Ha jól értem, a kötöttségek, a sokfélül, sokféleképpen jövő követelmények nehezítik a tervezőik dolgát.- Tálán. A szabadúszók - tisztelet a 'kivételnek - gyorsan behódolnak egyfajta vásárlói igénynek. Ök közvetlenül a piacról élnék. Elvileg igényesebb piacról. . .- Maradjunk az ipamái. Lássák a megvalósulás szépségeit.- Nemcsak ón fogalmazok ironikusan. A korszerű elképzelésihez szükséges: új anyag, annak előállításához modern gép, jól képzett munkás. A tervezőnek egyikhez sincs köze.

Vezető textilipari szakember nyilatkozatából:- Magyarországon 230 ezer ember dolgozik a textiliparban. Ebből 160 ezer nő. Nagyon régi iparág. Története az iparosodás kezdetéig nyúlik vissza. Már akkor sajátos vonása volt, hogy textilgyárat könnyen 'és viszonylag olcsón lehet telepíteni. A gyárak építési helyét általában a nyersanyagbázis, energiaforrás, kvalifikált szábad munkaerő határozzák meg. A textilipariban nincs ennyi előfeltétel. Ebből következő örökségeink: szétszórtan elhelyezett, apró gyárak gyenge gépparkkal, hagyományosan alacsony bérekkel. A hazai géppark harminc százaléka automata, a nyugatneurópai átlag hetven százalék, a szomszédos Ausztriában nyodavan százalék, az USA-ihan száz százalék. A termelékenység mutatói hozzávetőlegesen hasonló arányt fejeznének ki. Tehát textiliparunk drágán termel, a béremelés még tovább rontaná a helyzetet. Amíg a géppark radikális fejlesztése, magyarán kicserélése késik, a (bérek nagyságáról vitázni, siránkozni merő demagógia. Persze lehet emelni, de ez az emelés nem .a termelés természetes következménye, hanem művi beavatkozás, aminek lőhetnek szociális indítékai. Az aránytalanul magas önköltség további növelése (minden ilyen intézkedés •negatívumaként j dentikezik.- A géppark avultságának (egyéb következményei: a termékek korszerűtlensége. Nem véletlen, hogy ©gy-egy új anyag kereskedelmi bevezetése nehézkes, lassú. Bizalmatlan a kereskedelem, nem mer kockáztatni, és bizalmatlan a vásárló a maga rossz tapasztalatain okulva. Olykor téved, jó anyagoktól is idegenkedik. A bérek alacsony volta munkaerőhiányt okoz. A textiliparban hagyományosan szakmai képzettség nel422