Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Berecz B. László: Majd megszokod, Annuskám! (elbeszélés)
János első alkalommal a konyhai csillárt jötit fel megjavítani. Annia kávét főzött, sört (hozatott a gyerekkel. Mindketten elmondták élettörténetüket. A fiú búcsúzáskor kezet csókiodt. A szilvesztert együtt töltötték. Villanyoltás után sokáig nem ibontafcozták fai az ölelésből. Reggel a férfi öltözködés közben azt mondta:- Szeretnék véglegesen itt imatiadni nálad. Anna gondolkozott a válaszon. Néhány másodpercnyi csend után csak annyit mondott:- Maradj. Istvááka ellenőrzőjébe beírt a tanítónő: ,.Felesel, nem fogad szót.” Kérdőre vonta a gyereket, az csak a vállát vonogatía.- Nem iszeretem a János bácsit - közölte váratlanul.- Miért nem szereted, kis bogaram? - kérdezte gügyögve az asszony és magához húzta a fiát. - Hiszen hozott neked csokit is.- Mert csúnyákat mond és megrámgatja a fülemet. Este az ágyban beszélgettek:- A gyerek panaszkodik rád.- Ráférne a nevelés - mondta a férfi. - Majd adnék neki, ha én lennék az apja.- De nem te vagy!- Ha így megy tovább, nem is leszek. János másnap késő este jött újra, ittasan. Aztán három nap múlva. Anna azt mondta neki: - Ne gyere többet. Nem látszott rajta, hogy bánja. Negyedév vége volt, az üzemben tízienlkétóráztak. Este héttől reggel hétig. Éjféltájban kávét főztek. Némely szekrényből „háziszőttes” pálinka is előkerült. A lányok ruháikról és fiúidról fecsegtek. Anna oda se figyelt. Fél öt tájban lefogyott az anyag a gépről. Nem rakott be új szálat. Majd a délelőttös. Kitakarította a gépet, rendet csinált a szekrényében, aztán söprögeteüt. A szomszéd sorról mérges kiabálás hallatszott:- Feri bácsi, ne nyúlkáljon, mert odarúgók - sivítozott egy női hang, amelyet férfi nyiherószés követett. Anna leállította a söprűt a szekrény oldalához és odaszólt a mérgelődő asszonynak:- Mit dühöngsz! Attól még senkinek se lett gyereke! Aztán fogta a táskáját, ment öltözni. Vörös Ferenc: Házak - tájak 418
