Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Gáspár László: Fiatalok éneke (vers)
GÁSPÁR LÁSZLÓ Fiatalok éneke Leszólnak minket, leszólnak, mert hosszú a hajunk, és üvöltő a zenénk., és nem tudják rólunk, hogy évezredek igazságát hordjuk a szánkon. Mi megtanultuk tisztelni a józan ész törvényeit, és ti tanítottatok minket az emberségre, és mégsem veszitek észre, mégsem veszitek észre, hogy csodaszép szívünkben ott hordjuk a világ valamennyi szépségének gyökerét, és ott sarjad minden fájdalom, az éhezők éhe, a megalázottak dühe, a feketék feketesége, a sárgák vére, és ott sarjad a gyűlölet, és a félelem is, de csak mi ismerjük a szívünket, és leszólnak minket, leszólnak, mert hosszú a hajunk, és üvöltő a zenénk, és nem tudják rólunk, hogy évezredek igazságát hordjuk a szánkon. Rábízlak én a fényre, s gondjára a szeleknek, nem azért, hogy szeress, de azért, mert én szeretlek., s megjelölöm kezemmel hajad, szemed, ruhád, hogy tudják, én szeretlek, én vigyázok terád, 419 Szerelmes vers s rábízlak a sötétre, őrizzen reggelig meg, s a suhogásra, óvjon virágzónak, szelídnek; rábízlak én a fényre, s gondjára a szeleknek, nem azért, hogy szeress, de azért, mert én szeretlek.
