Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Németh Gabriella: De elhihetném-e? (vers) - Kátay Antal: Fintor (vers)
NÉMETH GABRIELLA De elhihetném-e? csak azt a görcsös rándulást ne éreztem, volna a kérges gallyak szorításában csak azt a cseppnyi tengert ne ittam volna a felhő barna kosarából csak azt a felvérzett mosolyt ne láttam volna a szétfutó barázdákban • akkor most - elnyújtózhatnék a sötétben és elbihetném hogy az a fény akkor most - fürödhetnék a pocsolyában és elbihetném hogy áttetsző hegyipatak akkor most - végtelenül szomorú lennék az ürességben és elbihetném hogy ez az öröm mert akkor nem ismerném a fénnyel fúródó csillagok rajzolatát KÁTAY ANTAL Fintor Két ikszem volt, s egy lódenkabátom, és „elvtárs’’ voltam kocsmában, utcabálon, most kétszerannyi X nyomja a vállam, s „ uram” vagyok utcán és lokálban. Elvtársaim - hogy tévedés ne essék! -, én most tanultam meg csupán a leckét, s mert vallom ezt - és nem is csak titokban szólítsatok csak elvtársnak, nyugodtan. 410
