Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Polnauer György: A leszámoló (elbeszélés)
POLNAUER GYÖRGY A leszámoló Fönnállt a legfelső lépcsőn és az első cigarettáját szívta aznap. A népes indulásig még volt tíz perc, de az embereik már benn ültek, néháoyian föl is szóltak neki:- Te nem száillsz de? A főnököt várta már negyed órája. Hétfő volt, aiz utolsó (hétfője a bányánál. A felmondási időből három leszállása maradt még hátra. Ahogy fogyott a két hét, egyre idegesebb lett. Szombaton már egész tisztán érezte, hogy fél. Nem mert átmenni az egyik lezárt öreg fejtésen. Két évig minden nap erre járt, soha nem vette 'észre, (hogy a megmaradt néhány ácsolat is teljesen eköhadt. A megvált főtén mindig csak végigfutott a lámpájával, de szombaton megállt és ia kerülő úton mianlt. A múlt héten elfelejtett ruhát cserélni, ujjnyi vastagon állt a sár a nadrágján. Gyakran megesett vele, de most először érezte az apró ércpotrt, ahogy rátapad a bőrére és .elzárja előle a levegőt. A mozdonyos rátenyerelt a csengőre, és a népes elindult. Csikorogva haladt át a kiszáradt váltókon, néhány későnjövő szerszámait dobálva próbált még felkapaszkodni a mozgó, rángatózó kocsikra. Az órájára nézett, 7.20 volt. A műszaki busz most kanyarodott az üzem elé. A ílaszádJló irodisták között a főnök arcát kereste. Nem, semmiképpen nem marad, ha mosít leszáll, megérdemli, hogy itt hagyja a fogát. A nap már tisztán a fürdők fölé emelkedett, a köd teljesen fölszállt, a lépcső tetejéről belátta az egész Mecsek-aldailt.- Maga miért nem szállt le?!- Leszámolok. Arra szeretném kérni . . .- Lejárt a felmondási ideje? Vagy ki akar lépni? Na, szálljon le, és műszak után majd jöjjön be hozzám. A lámpalkamráhan nem találta a márkáját. Eszébe jutott a levél, amit tagnap akasztottak a nevét jelző 204-es márkaszám fölé: „A 7/1968. sz. igazgatói utasításban biztosított jogkörömnél fogva 1969. évi nyereségrészesedéséből 50, azaz ötven forintot megvonok, mert Vargha András ibizt. mérnök és Tibor László szellőztetés! technikus feljegyzéseiből megállapítást nyert, hogy 1969. ápr. 16-án megsértették ia márfcarendet...” Visszialökte lámpáját a .töltőre, majd újra leemelte és a lámpamester kezébe nyomta.- Itt van öreg... és lemondok róla, leszámolok.- Megmondtam ón néked, hogy te sem eszel itt meg fél kiló sót. . .- Annyit ettem, amennyi jólesett. Világos? így is túlteljesítettem az üzemi átlagot .... vastagon. Két évem van, nem hat hónap, meg hat nap. AiászioIgája! A lépcsőn már lézengett néhány leszámoló és egy-k'ét új ember is. Ötven forintot megvan a nyereségemből, amit úgyse kapók . . . Nagyon ravasz - morgott magában. - Öt bumlini van ebben az évben, nem kapnék egy fillért sem. Még szerencse, hogy nem a fizetésiből. Hiszen mindenki megsérti a márkarendet. Erre ke41X
