Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Konc József: Asszony (vers)
Óvónő kellene mellénk de nincs pesó. V ir ágzik háborgásunkból keserű só. e) A kutyafámat nekem csirkefogóm! Vigyázzuk az orromra mert megnyomom! Kipenderülközöm az iskolámat! A belemre kívülem tatok szájat. f) A táncra csörömpölök - micsoda miniszoknyák! A kölyök Szentpéterek nyúzzák a bőrvitorlát. A kislányok halacskák - harapna bár a horgom! Antennás Vénusz-lakók jönnek a nagydobokból. . . KONC JÓZSEF Asszony Vajszínű tököt tojózgat Áll a zsenge gazban Vállához kifosztott kukoricaszár Szoknyája szegélyén vénember Zsákot ölel Áll az udvaron Csend És egyre tikkasztóbb a dél is Egyedül vág szecskát Öléből szór magot Kel Fekszik Áll All Átlépi árnyékát Oda-vissza Szobájában fénykép alatt pokolgép dobog magában beszél elnyújtott hangon panaszkodnak mégis testéből a barna állatok 409
