Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Kende Sándor: Az elkényeztetett leány (elbeszélés)
KENDE SÁNDOR Az elkényeztetett leány Több mint két évig találkoztam Terikével, leciketamullás után, rendszeresen. Este 'hét óra körül kellett tejért mennie, kenyeret is vettünk, azt ón vittem mellette. Kareszeik nem ugrattak már. Mert Teriről válóban senki se mert soha olyant gondolni, mint a többi lányokról. Körülötte megtisztult, fölfrissült a levegő, és átjárta, megszűrte a véremet: csák a szemét láttam ón, de benne az egész világom bujkált. Ilyen volt ő tnokem tulajdonképpen már az első napokban As - akikor se vertem virtu- sosan hátba, ahogyan niás fiúik kiötözködnek a lányokkal, hanem a kezét, legföljebb az ujja végét fogtam, úgy vezettem. így sétáltunk este a tejért, néha messzebbre, és cgy- szer-kátszer moziba is. És a pajtások szép lassan, sorjában elmaradoztak. Tudomásul vették, hogy mi ketten .. . szóval, hogy Tani mais. . . Még nem voltunk egészen tizenhét évesek. S minden nap olyan egyformán múlt el, eszembe se jutott, hogy a világgal törődjek. Ma, visszafelé nézve, tudom, hogy azóta se voltam ilyen boldog. Ennyire nyugodt. Míg egyik este Teri oly dűltem rohant lefelé a lépcsőm, hogy nem is vártam meg állva, hanem elébe ugrottam - s a kapu becsapódott mögöttem.- Jaj- nyögte, s megkapaszkodott a karomban. Haja indulatosan az arcába lendült, kábátja a vállára kanyarítva, s csák rnöst bújt bele, hogy mellém ért. Egyébként kínosan vigyázott a mozdulataira, s úgy állt rajta mindig a ruha, .mintha újonnan vasalták vdlma ki éppen. A kezét a világért, még télen se csúsztatta a kabátja zsebébe, halnom a táskáját tartotta, finoman, a fogantyújánál, és mem is ló'bálta, csak lógatta szépen. Most meg a nyakánál, a blúzon, nyitva a gomb! És kesztyű nélkül! És kócosabb is, pirosabb is: - hizomyisten, sohase volt még illyen .szép!- De jó, .hogy itt vagy már! ... - lehelte. Igaz, még nem volt hét óra - de .a szeles, arcomba csapdosó téli esőtől hosszabbakat léptem Adefelié, ezért értem a szokottnál korábbam. Szerencsére.- Mi történt?! Fölrántotta a vállát. Nagy zúgással fekete teherautó .száguldott el, s fölcsapta a vizet a kabátunkra. Teri bevágta a kaput, és arrábfo rántott, .majdnem elestem:- Vigyél már ebből .az átokból valahová! - kiáltott rám. így indultunk el. Aztán, amikor belákairöltam, föltűntem a gallérját, s ezúttal nem tiltakozott, nem törődött ózzál, hogy .emiatt .mlenmyivel rendetlenebb a kabátja. Éreztem, nem akar mondani semmit. A kereszteződésnél biciklista kanyarodott elénk, hirtelen fékezett, és leugrott.- Szervasztak! - csapott a fiú a váHantra, .de tüstént vissza is kapta a kezét: - Hű, Öcsi! Fölitatod a tengert a kabátoddá!! Csak úgy fröcsög (belőled! Mért nem mentek kapu alá, mi?! — hunyorított, és jókedvűn hátba bokszolt. 403
