Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 5. szám - Kende Sándor: Az elkényeztetett leány (elbeszélés)

Nagy öröme telt ennek a gazember Kárásznak még minidig abban, hogy ugrasson bennünket. Teri azonban rá se nézett, én pedig, megigazítva félrobokszoilt kabátom vállát, intettem neki olyant, hogy (azonnal -elcsitult, -és behúzva nyalkát, inéímán tolta mellettünk a kerékpárját.

A házhoz értünk, ahová ibe kellett vollna mennie Teriikének a tejért.- Megvárunk idekint - mondtam -, siess.

ö azonban hirtelen elfordult (és teljes -erőből miaigja elé vrágta iá tejeskaranát, mely váratlanul éleset durrant a kövezeten.- Nem megyék! Nem megyek! - tört fel belőle.

Karesz csak nézett -rám. Megkaparta az ádámcsutkáját, körülményesen rázni kezdte sapkája sildjéről a vizet, aztán gondolt -egyet, felszökött ia kerékpárjára, és jól beletaposott a pedálba:- Szevasztok! - kiáltotta vissza az út közepéről.

Nagy-on sokáig állhattunk a fálrerúgott tejeskammja mellett. Közöttünjk, a nyugtalankodó tócsa színe alá virgonc hullámokat gyűrt a hideg szél, tükrében spiccesen tá- molygott az ív-lámpa. Végre fökzakadt Teri torkából a sírás. Megrémültem, s közelebb vontam, jobban az eresz alá. Ö azonban elrántotta magát, és kiperdült vissza az esőbe.- De Tériké! .. . - kérleltem -, hiszen csupa víz a hajad!

Eltolta a -kezem, s nem kihívón, hanem inkább lemondó, nemtörődöm keserűséggel hullatta a szavakat:- Hát jössz már valahová?! .. .- Valahová???- Bánom is én!- De hát mi történt? Tériké, mi van véled?!- Elegem volt! Ez -történt! Érted? E-l-e-gem! Belőlük! Apából, anyából, az óregből, mindenkiből elegem!!!- Hált megvertek? ....

Ettől még a könnye is -elállt. Rémülten nézett rám:- Engem?! Ök -engem??? .. . Anya a nagymamát! Öt, ágon, de nem ám engem! Nekiment késsel, -na; mit csodálkozol?! Késscd! . . . Aztán betuszfcalta -a (kisszobába: ki -n-e jöjjön, hallja, mama, ki ne jöjjön, miért kés van -nálam, és ha meglátom . . . hallja, ki ne jöjjön! így kiáltozott... És ez így megy mindig, ón megszököm, és nem bírom tovább . . .- Hiszen erről sohase beszéltél nékem, Teriiké!- Nem, nem, nem beszéltem. Te talán büszkélkednél vele?! . . . De már nem bírom . ..

Bldörzsölte vizes kezével az orrát, a szemét, s fulladozva szipogta, miközben éreztem, hogy minduntalan megrándul a karja:- Mert elfogyott ia zsírunk . . . hát ezért az egész! És anya csak most vette észre ... és rátámadt az öregre, hogy ő (biztosan tudta, sőt, hogy ő (használta el, de nem mom-dta ... És hogy most -nem csinálhat Terikének vacsorát! . .. Érted? A Terikének ! . . . a Terikének! És minden nap a patába élőről! Hazajön apa, -áfakor rákezdi ő is!

Megtörölte a szemét újra és homlokán is szétölas-zatolta a vizet:- Ezért vagy azért, minidig iaz örökös patába! - szipogott. - És mindez állítólag pontosan énértem, a Terikéért! ... Mert nem lesz Tértikének vacsorája, vagy nem szárad meg T-enike ruhája reggelre -és lekjási az iskolát! . . . Vagy füstöl -a kályha: Tériké nem alhat ilyen levegőben! Viszont, ha kinyitják aiz ablakot: Tériké megfázik! . .. És csöndnek kell lenni, miért Tériké ugyebár tanul! És közben szidják -és rágják egy404