Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Konczek József: "... a tűzbe néztem."
KONCZEK JÓZSEF „...a tűzbe néztem;’- Gondolatok Jevgényij Vinokurov lírájáról „Ha ernyőd nem nyílik, s hiába téped a póternyő selyemköteleit, egyszerű út ami még hátra van: zuhanni tárt karral a végtelenbe, életedben először gondtalan.” Jevgényii Vinokurov egyik kedves versét szavalta azon a ködös koratavaszi vagy késő őszi délelőttön az egyetem dísztermében, amikor - egyikeként az ott szorongó ötvan- liatvtan bölcsészhallgatónak - először (és egyszer) láttam életemben ezt a .sajátos nyugalommal átitatott, filozófiára hajlamos, a hétköznapok egyszerű mozzanataiban sok érdekességet felfedő, szelíd tónusú embert, aiki negyven évesen is közel áll gondolatvi- tetszésnyilvámtásról, feszülten figyelik a költőt, aki egyszerre nagyon érdekessé vált költő. Emlékszem, télikabáitja gallérját fölihajtj-a, ujjai közt cigaretták hamvadnak el egymás után, pedig nem ideges természet, sőt (lefegyverezően csendes, lassú (mozdulást!. Termetre kicsiny, de verse megnöveli. Lélékkiél, érzékenységgel töltik meg szavai a szobát. Van a verstmoindásnak egy pillanata, amikor a hallgatók megfdledlkeznék a tetszésnyilvánításról, feszülten figyelik a költőt, aki egyszerre nagyon érdekessé vált szemükben. Szinte hallik a csendes, óvatos, visszafojtott lélegzés .. . Vinokurov verseket olvas. Nagyon szerettem volna megkérdezni tőle akkor egyszerűen: „Mit tanít, mire tanít bennünket, Vinokurov elvtárs?” Nem sikerűik. Nem tudnám megmondani melyik verse ragadt meg először (bennem, de egyszeresük észrevettem, (mondanivalóinak bonyolult egyszerűsége észrevétlenül ibelopóziik gondolataim közé és otthonosságot teremt érzésvilágomban. Vinokurov a nagy megpróbáltatást, a háborút átélt (ember érzékenységével ragaszkodik az élet minden csiappjié- ihez, az alapvető emberi kapcsolatokhoz, s kőidben olyan félelmekre is ajtót nyit, melyeket az ember tudott, ismert, lehet, hogy sokáig nem fogalmazta meg őket magának, de jelenvalóságukat érezte, s most, hogy valaki konkrétan megnevezi számára, a hallgató megfeledkezik az (irodalmi matinék szokásrendjéről, „vers - taps, vers - taps” - mert tanítást hall. Ismeretlent vagy 'ismeretlennek tűnőt, de tisztát. Mi ez az (újszerűség Vinokurov verseiben? Azt hiszem, a bátorság, hogy új (érzékterülieteket ábrázoljon. A „Sihaderkox” című versben így ír: „Csillagra bámulóNszemek kora, önzetlenség egébe roppanósé, amely után késő wónségedig torkodban érzed könnyű hűvösét a ritkább levegőnek.” Legjobban tetsző verseiben friss szemlélet meglepetéseit közvetíti, s bár versei egy részére a formailag is jól élk/ülönülő (lezárás a jefflamző, a gondolatok kalla398
