Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZEMLE - Tüskés Tibor: Szerelmetes barátaim - Kende Sándor új regényéről
könyveik, vagy a valóban kivételes alkotások fcdltendk figyelmet. Ha Kende Sándor életműve körüli a llegendáképző- dés elmaradásának az okát vizsgád]uk, alighanem ebben az irányiban kedl kieres- nünki a magyarázatot. Kétségtelen, írói sorsába (belejátszott az a tény, hogy pályája nem imiiindig esett egyfbe az irodalmi élet fejlődésével, alakulásával, hogy írói útja fáziseltolódást mutat az irodalom életének belső változásaihoz, hullámhegyeihez és -völgyeihez képest. Ennél 'azonban valóságosabb magyarázatnak látszik, hogy Kende Sándor könyveiből mindig is hiányzott a „bicslkainyi- togató” igénytelenség, de hiányzott a vulkánként kirobbanó hevület is. Hiányoztak belőle a végletek, a szélsőségek, az indulatokat kiváltó magamutogatás, a szerepjátszás, s túldimenzionált íróság. Ha eddigi írásait madártávlatiból - . s éppen ezért általánosítva, elnagyolva - szemléljük, akkor azokból egy halk, kereső-kutató, fegyelmezett írói egyéniség vonásai bontakoznak ki előttünk. Derűs nyugalommal, megértéssel nézi a világot. A jelenségek Imögé lát, de fölismeréseit nem transzponálja indulati síkra. Írói eszközeit az egyszerűség, a kereset- lenség jellemzi. Előadása szinte szófukar, a legfontosabb tényék közilésére szorítkozik. Inkább az elhallgatás, mint a kimondás erejével hat. „Ha nem lenne paradox megállapítás íróról, tehát a közlés, a megnyilatkozás művészéről szólván, azt mondhatnánk talán, hogy zárkózott, hiszen mindig a lényegre, az általa megalkotott világ tényeire összpontosítja figyelmét, ezek mögé rejti a maga emberi és alkotói szenvedélyét” - olvasom két könyvének fülszövegén is. E jellemzéshez képest miiben hozott újat a Szerelmetes barátaim? Módosítja- e, s ha igen, mennyiben, az íróról eddig kialakult képet? A Szerelmetes barátaim kétségtelenül Kende Sándor eddigi legsikerültebb műve. Mindenekelőtt kitűnő olvasmány. Szinte nem lehet letenni a kézből. A regény bőse egy mai asszony, aki élete egy drámai pontján fölidézi egész múltját. Először talán csak a kíváncsiság hajtja az olvasót: mit tud a férfi-író ebből a női főhősből napfényre hozni? Aztán a mai és a közelmúlt évtizedek, a múlt és a jelen, az idősíkok szembesítése ragadja meg. A regénynek drámai magja van, hasonló ahhoz, ahogy Dobozy Imre drámája, az Eljött a tavasz és >a belőle készült film, a Szemtől szembe megidézi a történelmet. Kendénél azonban a múlt és a jelen egymásravetítése - különösen a regény első részében - inkább a magánemberi síkon jelentkezik, csak később lép be a valóságos, hús-vér történelem, s most (már a mai felnőtt olvasó a maga emlékeivel is kénytelen szembesíteni a regényt. Ezen a ponton a kitűnő olvasmány átlép emlékeket kavaró, az olvasót a maga múltjával szembesítő drámává. . . A (mii diákéveinkben, a mi osztályunkban is volt egy Zerlko- vitz nevű fiú, aki egyik napról a másikra sárga csillaggal jelent meg az iskolában. Nem lehet elfelejteni a gyerek- tudatnak a zavarát és döbbenetét, amikor az osztálytárs és barát kabátján megláttam a megbélyegző szövetfóltoít. S a regény eszembe juttatta azt a másik, néhány (évvel 'ezelőtti élményt is, amikor életemben először lépteim be abba az udvarba, ahol I944iben, Nagykanizsán a gettó állít. A hajdani tizenlhárom-tizen- négy 'éves diák hunyt szemmel és félve járt el naponta a vasrácsos, szögesdrót- tal, fcatonacsizmával, fegyverrel őrzött kapu előtt, s nem sokat értett az egészből. De mennyivel kevesebbet érthet ebből a múltból a fiam, áki most éppen annyi esztendős, mint amennyi annakidején én voltam, s (vélem együtt nézi a mártírok fekete márványtábláját? Kell tehát a figyelmeztetés. S az igényes olvasó, legyen akiár felnőtt vagy „mai fiatal”, nem fogja tudni megkerülni ezt a szembenézést. A hősnő előtérbe helyezett élettörténete, a hangsúlyosabban exponált probléma, az tudniillik, hogy „(mi történik áklkor, ha egy önálló, cselekvésre és 376
