Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - SZEMLE - Z. Szabó László: Agitáció és művészet avagy a proletárművész önarcképe
szemle Agitáció és művészet avagy a proletárművész önarcképe"4 Az önarckép a -művészeteik minden ágában jellemző és kedvelt motívum. József Attila költészetében inár indulásakor feltűnt. Ám ezek iá versek Imiég magukon viselték a különböző stílushátásokat, a költőelődök vonásait. Az akkor miég mutáló hangba hol egy Ady-, hol egy Kosztolányi-, hol pedig egy Kasisák-ban-g vegyült. Az természetes volt, hogy a keresgélés közben vógigpróbálta a költőelődök összes, már adott motívumát. A műhelyön-arckép -ékkor -miéig iniam vált külön a többitől, hanem a kor divatjának megfelelően a szerepvállalóval és -a psziűhologizálóval együtt jelentkezett. Magatartásbeli motivációiban Ady hatására, az „ón” önmaga mutogató, szerepjátszó -jegyeire bukkanhattunk. Ekkor nem-csupán az „akaróim, tisztán lássatok” igényéről, -nemcsak -a fizikai vonások felismeréséé«: vívott küzdelemtől, hanem a Németh László fogalmazta „lírai önelemzés” lázadó követeléséről völlt -szó, ahol egyszerre villant fel az arc ftziognámiai vonása a 1 él ékével, ahol -egyszerre voltaik láthatóik, amint „megsokasodtak a -redők bús homlokán és a lelke táján.” Ez a fiziognómiai-pszichikai igény párosult 1923-1925 között a kamaszosan lázadó ifjúság arcával. Szerepvállaló -önarcképeiben néha még a XIX. -századi költészettől kölcsönzött eszközökkel is élt (Kertész leszek - 1924). Másutt Kosztolányi homo aesteticus -magatartása csendült meg (Kozmosz ónéke). Ám -e korai korszakának a végén a pszichologizáló, a szerepvállaló, -a -rejtett önarcképben fel-íelvillaint a célratörés tudatossága. Ez először - ,az expressai-oniizmus hatásaként - a minden elleni lázadás és az ösz- szes elnyomottat magához ölelő szeretet formájában -j-el-antlkeziett. Az elrejtőzés pároisult olyan stílustörekvéseikkel, amelyek ebben az időben imaghatározták az eu-ró-pai avant- garde törekvések mellé csatlakozó baloldali -művészeik magatartását. Az expresszioiniz- mus vers-szerkesztő, képteremtő száguldozásai, a felfokozott -szenvedélyű világmegváltó szándékok - h-a lmutáló hangon - de ott feszültök a magyar művészetben is. Jelen esetben József Attila költészetében és D-erkovits Gyula képein. József Attila expresszi-oin-ista—szabad vers es korszaka szinte kivétel nélkül ezt a rejtett önarcképet hordozó versék együttesét jelzi. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a költő -azonosul az összes -elnyomottal. így érthető, hogy ex-p-resszl-oinista költészet eszközeinek szenvedélyes fcé-ptcreimtő motívumai mind-egyik versében a nagy táviatok, jövőt formáló gondolatok, az egész emberiségre kiterjesztett -szenvedélyes érzelmi vih-arzások közepette formálódnak. Ekkor még inkább csak sajti, mint tudatosan vallja az „odakint” és az „idebent” * * Részlet egy nagyobb tanulmányból. 361
