Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Báth Anna: Ösvény ciprusokkal (elbeszélés)
bath anna Ösvény ciprusokkal Ezdaben a .napokban már úgy érkezett az este, mint egy romboló angyal. Vacsora után volt mindig egy pillanat, amikor mindketten elhallgattatok, .s azután - mint a tetten ért bűnös - te kezdted meg újra a beszélgetést. Társalogtatok, talán túl tapintatosan is bánva egymással. - Igen, kedves... Ó, semmiség! Nem is olyan rossz ez a bor... Végül elkövetkezett az a pillanat is, amikor az utolsó elnyomott cigaretta szinte segélykiáldásnak tűnt. Amikor a penzió valamennyi vendége már fölkelt az asztaltól. Valamennyi. Ekkor következett az -elmúlt huszonnégy óra legnehezebb lépése. Mert ilyenkor -már fel kellett állni az asztaltól, elindulni. Huszonegy lépcsőfok, balra az ötös -szoba. Minden este féltél meggyújtani a lámpát, féltél megmutatni az arcodat, amelyen akkorra már nem volt -más, csak a két szemed, az orrod meg a szád. Több semmi. De úgy érezted, István tökéletesen -elégedett ennyivel is. És mégis szorongva fordítottad arcodat a fény felé. Ez a -fölfedezés, az -ürességnek ez a foka, István tüntető elégedettsége megbénított, ez lopakodott be a kétágyas szóbába, s állhatatosan fészkelte be -magát a szekrények mélyére. N-éhány nap óta úgy próbáltál védekezni a vacsora utáni ‘kőkemény arcodtól, hogy a tengerre gondoltál, amely ott nyújtózott az ablakotok alatt. Általában a tengerre. Áttetsző vízre. És -ez -néha hozzásegített ahhoz, hogy elfelejtsd István -feje alatt az ösz- szegyűrőd-ött kispárnát, és az elemyedt ‘karok közül átlendülj az álom tájaira. Ezeken a tájakon nem volt más, csak a parti kavicsokat egymás mellé -sodró hullámok, a vörös földdel márványozott karszti táj, ciprusok, olajfák. Körülbelül -úgy, mint a -prospektusok -színes ‘képein. Csakhogy ez az álombéli táj ‘könnyű volt. Tágítható. Ű-j-ra lehetett kezdeni ott a napokat, ezt a három hét el-őttről induló -nyaralást. És persze nem volt rajta -az a -hináros öböl sem, ott a falu végén, ahová a helybeli -halászok bárkái -még véletlenül -sem vetődték, s ami úgy szégyenkezett a (három part között, -mint a tiszta tenger torz-szülöttje. Ezt az öblöt csak egyszer láttátók. Véletlenül. F-élór-ai járkálás után máris siettetek -az olajfákkal beültetett domibod-dalra. Lépéseitek alatt szinte m-en-ök-ülni látszották az aláhu-lló kavicsok. István -szaporán követett a meredek kaptatón, s -amikor fölértetek a dombhátra, kirtázogatta cipőjét és elnevette magát:- Itt fönn -mégis barátságosabb szagú a levegő - mondta. Te -is elnevetted magad, mert a lábatok alatt elterülő, halsza-gú öböl most egészen ártatlannak látszott. És ekkor megnyílt a táj... 29
