Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: István király ábrázolása a képzőművészetben
István király ábrázolása a képzőművészetben A magyar történedem nagy alakjai közül I. István királyt ábrázolták legtöbbször a magyar és más nemzetiségű művészek. Nagy népszerűségét két körülménnyel magyarázhatjuk. Először történelmi szerepével: mint a magyar állam és királyság megalapozója a nemzet életét döntően befolyásoló munkát végzett. A másik dk: ő volt az első fejedelem, akit - halála után kevés idővel, 1083-ibain - az egyház szentté avatott, így kultusza az egyház révén terjedt. Azáltal pedig, hogy országát Máriának ajánlotta, a magyarországi Mánia-tisztelet megalapozója lett, ami isimét a Szent Isltván-kultuszt szolgálta. Az iránta való tisztelet ébrentartását segítette a királyi korona, a koronázó palást és a „Szent Jobb”, azaz István király épen megmaradt jobb keze. A király külsejéről kevés .hír, adat maradt fenn, a legendák sem ismertetik. Az ábrázolások többsége idős, ősz, szakállas aipbernek, komoly, elmélyült egyéniségnek mutatja. Legrégibb eredetű ábrázolása azon a drágakövekkel ékesített kereszten látható, melyet Gizella királyné Regenáburgban eltemetett édesanyja sírjára küldött 1008- ban. A kereszten Krisztus lábainál István és Gizella térdel; a miniatűr alakok azonban nélkülözik az egyéniség ábrázolásának jegyeit. Többet mond a királyról az a koronázási palást, melyet (eredetileg mise-ruhának készítették a veszprémi apácák. A hagyomány azit tartja, hogy a királyné is részt vett az arany fémszálas selyemmel hímzett, bíbor színű miseruha készítésében, melyet a' királyi pár a székesfehérvári bazilikának adományozott. A palás-tóin a király képe látható: idősebb férfi, mélyenülő szemekkel, erős arcvonásokkal. Öltözete hosszú, ujjas talár, derekán övvel, a nyitott palástot osatszalag fogja össze. Fején sapkakoroma, jobbjában lándzsa, baljában keresztes országalma látható. Az ábrázolás technikai nehézségei ellenére ez a kép többé-kevésbé portráhűségigel mutatja István királyit, - ezt a feltételezésünket alátámasztja a kép keletkezésének időpontja: 1031. Valószínűnek tartjuk, hogy a király életében, a feleség közreműködésével készült ábrázolás a portré követelményeinek is megfelelt. Nagyobb életszerűséggel ábrázolja modelljét az a vörösmárvány szoíbonfej, amely az egykori (XII. századi) fcallocsiai székesegyház Ikiapubálletérői maradt ránk, s amelyet a kutatók egy része Szénit István portréjának ítél. Plasztikai művészetünknek ez a korai remeke, a „Kalocsai királyfej” a korabeli Isitván-ábrázalásdkkal való hasonlóság, valamint elhelyezése alapján gondolható István király portréjának. A gótikus szobrászat egyik kiváló alkotása, a „Bambergi lovas" néven ismert szobor szintén István király személyével van kapcsolatban. A bajorországi Bamberg XIII. 356 művészetről, művészekről
