Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Heitler László: István király ábrázolása a képzőművészetben
században emelt templomában a Szent György kórus •bejáratánál, az egyik pillér konzolján álló lovast egészen a XIX. századig István magyar királyiként ismerték. A múlt században kezdték más - III. Kontód inémet-római császár, Hollandi Vilmos és Szent György lovag - szobrának nevezni. István szentélye mellett szól a bajor királyi családdal való rokonsága, továbbá a dóm építőinek magyarországi kapcsolata. Figyelmet érdemel a szoborral kapcsolatos monda is. Eszerint István, aki pogányként ment megkérni Gizellát, belovagollt a tamplotaiba is. Ott az örökmécsestől lova megbokrosodott - ebből István megértette, hogy szent helyen jár. A szobor szakálltalan, szeparál ifjút ábrázol, koronával a fején. Ujjatlan köntöst visel, vállára csapott palástját zsinór fogja össze; jobb kéziét a zsinórba akasztja, ballal a gyeplőit fogja. Egyenes tartása, nemes tekintete, laz egész kompozíció harmóniája a legszebb lovas szobrok közé sorolja az ismeretlen gótikus mester alkotását. Az itthoni ábrázolások között a foizándias stílushoz miérten a „ihambergi lovas” - akár István királyt ábrázolja, akár nem - művészi rangjával tűnik ki. A Képes Krónika illusztrátora nyolc jelenetet festett István király életéből, három egészalakos portrét pedig iniciáléban. A későbbi misefcöny vökben, krónikákban is sokszor szerepel István alakja. Több esetiben - minit például a XIV. században épült mezőtelegdi templom falképén - Imre herceggel (Szent Imre) és I. László királlyal (Szent László) együtt ábrázolták. A középkori eredetűek közül meg kell említenünk Bártfa, Matlóc, Szepeshely, Vitfcóc, Bakabánya, Gánóc templomaiban őrzött ábrázolásokat. A téma érdekessége, a kép kvalitása és az alkotó művész rangja egyaránt indokolttá teszi Jacopo Robust’, azaz Tintoretto képének említését: Szent István felajánlja az országot Máriának. Az 1590-94 között készült (és az 1930-as évek végén az Ernst- gyííjteményben őrzött) olaj vázlaton a királyt bokros mező földjén térdelve látjuk, előtte a földön a jogar és a korona. Mozdulata és ardkifejezése elragadtatott állapotáról tanúskodik - a levegőben Mária és a gyemnek Jézus lebegő alakjára emeli tekintetét, mögötte heves mozdulatú nőalak (Gizella?) áll. Szintén olasz művész, Annibale Duranmiie alkotása a Vatikán levéltárának egyik termében lévő festmény, melyen a Szilveszter pápától kapott korona átvétele látható. A barokk korban keletkezett sok Szent István-ábrázolásból Anton Franz Maul- bertsoh Egerben, Győrben és Székesfehérváron lévő freskóit, valamint egy kisméretű (43x28 cm) freskótervét említjük mint rangos művészi alkotást. Sok szobor, dombormű és szobor ábrázolja Szent Istvánt, élete eseményeit az Esztergomban lévők közül. A múlt századi művésziek munkái sorából kiemelkedik Than Mór két falképe (Nemzed Múzeum) és Lotz Károly falképe (Szent Isitván korona) a Magyar Tudományos Akadémia dísztermiében. Sokat foglalkoztatta a „szent király” alakja Székely Bertalant, is, aki számos kompozíciót festett, melyeken István király a (főszereplő (Buda, Pécs). Zichy Mihály munkái között is ismerünk tnlágy képet éhből a témakörből. A XIX. századi István király ábrázolások egyik értékes darabját Benczúr Gyula festette: Vajk megkeresztelése (1875). A téma öt évvel előbbi vázlatai erősen eltérnek a végleges kompozíciótól. „Míg a vázlaton a pogányság még meg idem győzött erőinek tiltakozása nyílt ellenkezésben jut kifejezésre, itt e csoportot teljesen kiiktatta (a festő), mert a kiegyezés megtörténte nem fért össze az ellenállásra emlékeztető gondolatok megformálásával. A vázlat szokatlanul dinamikus, míg itt fennkölt ünnepélyességében merevednek meg az alakok. Vajk ímegadóan hajtja fejét a keresztvíz alá, s ikevély tartásé idegen fejedelem ás főpapok szemlélik, műként hódol be Nyugat erejének a barbárok vezére. . . Csillognák a selymeik, ragyognák a drágakövek, bíbor- színben omlik a királyi palást, tömijiénfüst lebeg az oszlopok között. A tagadhatat357
