Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - Morvay Gyula: Új asszony (elbeszélés)

- Jól tettem, hogy bementeim a hivataliba; csak arra kiértek: ne húzzam az ,,í” betűt; hivatal. Röviden. Ott mindent röviden intéznek. Azt mondták: máskor is jöjjek, legyek ű| asszony, miivel 45 óta mi asszonyok is ifelszaibadultüumik. „De nem az ember alól”, mondtam, amin nevettek.

A kalauz leoltotta a kocsiban a lámpákat, osak a kiiis kék égőik világítottak; alig látták egymás arcát. Bodoniné nem is a kocsiban ült: magát látta, amint a gyár előtt kiszáll az autóbuszból, megy a kapu felé, a kapus igazolványát kéri. „Igen, rendben, köszönöm”, mondja, bemegy az irodáiba, onnan elvezetik a műhelybe, ahol két asz- szony és három férfi a szünetben valamin nevetnék, - „dőlnék”. Meglátják Bodonmét, ránevetnek:- Jó, hogy jön, mit szól hozzá . . .?

A ibekötőútnál leszállt, a kalauz lesegítette, inam cukkolta fel, de mosolygott, és hosszan utánanézett.

Holló László: A Szent Korona felajánlása (1037)

}20