Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Rózsa Endre: Világvárosi ősz (vers)
RÓZSA ENDRE Világvárosi ősz FELFALÓ SÁSKÁK leszbikus asszonyok szerelme hozta ezt a vad évszakot huzatos hotel-folyosókon megzavarodva hebegnek az ajtók bronzvázákban a züllött szalmavirág nem zárul már be s nem tud lehullani tűzifa-rönkök évgyűrűi mint a lejárt lemezek hallgatnak az ember él csak s egyre védtelenebb ha itt az ősz és nincs mit elhagyni már ha hirtelen kiég a lámpa s légy csavarog csak a széken körbe CSAK EGYETLEN kis fűszál döfne elő a bárzongora billentyűi közül növényi tejútját a tyúkhúr zúdítaná csak a vaslépcsőkön hogy löszbabákból nyílna kiállítás a parlament s a cirkuszsátrak előtt mennyi értelem sugározna arctalan emberi nézésükből ÉN NEM HISZEM hogy nincs már többé remény úgy élni hogy a földnek ne fájjon az hogy ne törjön ránk így az ősz is dögcédulákat ígérve a fákról 321
