Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - Morvay Gyula: Új asszony (elbeszélés)

- A tükör möge dugott papirosok között kereste ia cédulácskát, kétszer is ímegnyálaz- ta ujját, és mormogta, (hogy ez: mmm, ez a cédula, ez valami irtat: maiim, 'és: mmm, mindenféle seplete van itt, csiak az nincs, amit az emíbar keres. De - megvan! No nézze csak: az a neve, hogy: „trenirka”, vagy „Tyepláky”, vagy „sportka”. Ha ismerőse megy „Csuszkába”, szóljon neki, hogy hozzon magának ilyent - szoknyában nem lehat gyárban dolgozni, de mondjuk, építkezésen sem, hiszen tudja. Fent áll maga az állványon, szoknya van miagán, a szél felfújja a szoknyáját, imíaga odatoapdos a kezével- nem lehet, anyám, nem lehet asszonynak az állványon szoknyában állnia; trenirka, tyepláky, vagy sportkia kell oda . . .

Józsi úr mosolygott, nevetett, kétszer is megnézte Boidonnét; kezében tartotta a jegyet és a lyukasztót, csengetett: indulhatunk!, szólt hangosan előre a koosivezetőnek.- Maga az, vagy nem maga az, Bodonné, kedves?- Ki más lenne? - felelte fejét lent hagyva az asszony - azért, miért jobbam bekötöttem a fejemet? És mit nevet?, mondja meg, mit nevet? Adja ide a jegyet, és menjen a dolgára.- Meg jószagú is; igaz, hogy jó sörszagot érzék. Valahol egy kis sörészet volt, ha nem borászat; az asszonyoknak kevés bor terem: ők csak a muosfcotályt isszák, és ma- lozsát esznek hozzá.- Mondhatná úgy, ahogyan kell, hogy muskotály és nem „mucskotály”, tudja! És majdnem mindenki úgy mondja, (hogy - mazsola, és nem malozsa, ha áknnja tudni. Én nem ihatok meg egy pohár sört? És miit vekzál engem? Talán a maga oiemtudom- kicsodája vagyok?- No jól van, jól van, csak viccöltem; már azt se szabad ezen a trobedlim? Tessék a jegy.

.Jegvet, kérem! Hová adjak még jegyet?”, nézett terüli Józsi úr, amint ezen a nevén szólították.

A „ktokodilos” asszony az ablakinál ült, és kézzel-lábbal magyarázta, milyen faosz- szú a krokodil; keze fekete motollaként ugrált. „És majd beolvasok annak a kis nődnek, a tanító néninek, annak a minis pipisnek, hogy mióta 16, vagy ákarom mondani, mióta 9 méter hosszú egy krokodil? - Igen, a kisfiámat is elintéztem : telefonálnak annak a pioifalat tanító néninek, hogy ne gyalázza le a kisfiámat azzal, hogy már ma felhívja; mert ha ma felhívta, akkor holnap nem hívhatja őt fel; szegénykémnek) pihenésre van szüksége. Manapság más asszonyok vannak a világon; mondtam is, hogy 45-ben felszabadultunk, ámbár nem egészen, mivel még sok átok férfiember igája alatt nyögünk. Igen - „nyögünk”.

A második falu után majdnem üresen szaladt az autóbusz. A kalauz összeszámolta pénzét, összerakta a jegyeket, kinézett az ablakom, körülnézte- az eget, a krokodilról beszelő asszonnyal szemben ült de, s iba aibarta, ha nem, hallgatta a beszédet.

Bodonné kinézett az ablakon. „Mit mondjak, iha hazajön az ember? Néni szólok neki; nem veszi észre a hajamat, sem a „lakiktöbszet”, de ha mondanám nidki, se tudná, mi az. A kendőmet nem veszem le, de mi lesz a „nadrággal?”. És mit mondjak, ha a falubeliek meglátják a hajamat és a nadrágomat? A biimbós kötény, az nem tudódik ki . . . ”.- . . . bemegyek ahhoz a incifinciminici tanító nénihez, és megmondom neki, hogy- ne kímélje a vemicsét, de azért nagy pofonokat ne ihajigáljom le a gyereknek, ezt senki sem szereti: se a gyerek, se ón, se a hivatal - ezt mondták ott bent. Majd kérdezi, hogy mi az a venicse? Nno, látja, mno látja, hogy maga se tud mindent? Nem kilenc méter hosszú a krokodil, de nem is 60 centi! Hol vagyunk? Nem közeledünk még a falumhoz?- Nemsokára; üljön nyugodtan, még van ideje. És még mit mondtak a hivatalban?

319