Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Morvay Gyula: Új asszony (elbeszélés)
MÓRVAY GYULA Uj asszony A bekötoútnál megállt az autóbusz, a porfelhő elszállt, a falusi asszonyok tiszta ruhájukban, most mosott hajukkal, fejükön a kerek kosárral szép testtartással, egymás után felszálltak a 'kocsiba; a -kocsivazető hiába -sürgette őket: járásukat, nyugalmukat, szép testtartásukat nem engedték elrontani. A tejf-öbér húsú Bod on Pálné megfogta a vasaidat, fürgén fellépett a kocsiba. A feketdhajuszú kalauz ránevetett:- Üres a kosara, Bodo-nné; csiafc így a városba? Hát a portéka?- Ma nem megyek a piacra, Józsi úr - mondta kifújva a -levegőt -az asszony. - Vihettem volna tejet, de sok városi asszony olyan, hogy ettől is vesz egy litert, attól is vesz egy litert - én pedig tejet a piacon nem ön-tök idegen tejhez; ka tejre tej-et öntenék, otthon az ón tejem cmenne össze. Adjon egy jegyet a városba, Józsi úr!- Maga még -babonás, k-edv-es Bo-d-o-nné? Gsudákszdk, az-t hittem, hogy az asszonyok i-s máso-k lettek: negyvenötben -felszabadultak, aztán mégse? Bodonné leereszkedett az ülésre, a -kálauz j-egyet adott, lyukasztott, elvette a pénzt, megkotorta táskáját, aprópénzt -markolt ki belőle.- Maguk férfiak csak hallga.ssianák. Jártaim én erre -is, arra -is, és bizony -hogy nem egy -szállodában nem volt 13-as számú szoba. Igaz, hogy jómagam sem feküdtem volna ilyen szobában. A portás .mindenhol azt mondta: „Nézze, -menyecske, -nem va-gyOk babonás, de ij^as számú szobánk -nincs. Nem babon-a, osalk nem jó -szám a 13-as.” - így vagyunk mi asszonyok, magukkal, férfiakkal. Bodonné -mellett -megrakodott, széles-szegletes menyecske ült, megkérdezte Bodon- nétól, hogy ugye, amúgy megy a városiba, mire Bo-d-onné -azt felelte, igen. A szomszéd asszony elmondta útját: a hivatalba megy, a kisfia ügyében. Az autóbusz utasad bóbiskoltak, szundikáltak, vagy -elmondták, ami az életük: ami velük történt, -aimi-t [szeretnének, mivel azért találkozik -az ember -az autóbuszon emberekkel, hogy -elmondja: hogyan igazítja élete kocsijának rúd-ját; a másik i-s -elm-oin-dja a magáét, egymás -m-ellé teszik a sorsokat, aztán így próbálgatják az életet.- Hát már a kisfiának -is a hivatalban van elintéznivalója? Mekkora a fia?- Iskolás; és be kell -mennem -a hivatalba, a kisfiáim -nem jöhet oda. Tegnap -hazalön az iskolából, -lehajítja táskáját, arcát'belefiúrja a -dívány -plüs&ébe. Mondók: imii az, kisfiam, mi baj? - A tanító néni -adott egy pofont, -mondja. - Ha megérdemelted, -megkaptad. - Maguktól hallottam itthon, hogy „bolond -ember veti meg -a csika-ját”. - Jó jó, de mit csináltál a -többiekkel -együtt az -iskolában? - Én is rosszalkodtam, d-e a tanító néni azt mondta: -szemtelen vagyok, mart kikértem m-aga-m-n-ak a pofont. - No jó, most egyél, aztán tanulj; a többit -elintézem. - Elmentem -a tanító nénihez, köszönök, mondom nck-i: „Tanító -n-éni, -kérem, mit csinált az az átok-kfölyiök?” „Nem -vagyok „raní-tó néni” - mondta -hirtelen, hogy fel -sem ébredtem, máris -rámborította a szót. - „A maga fia nem rosszalkodott, hanem - rossz vök. És a maga fiának az én jóindulatomra lesz szüksége, mert olyan gyenge a tan-uláslbaln, imli-nt -a reggeli harmat; a maga fiának az én jóindulatomra lesz -szüksége. H-olina-p kihívóim őt felelni.” - Ezért -megyék 316
