Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Lukács Ottü: Mestrovic: Jób szobra 1944-ből (vers) - Marafkó László: Fohász Kőmíves Kelemenért (vers)
LUKÁCS OTTÓ Mestrovic: Jöb szobra 1944-ből Jaj, most szorult fogóba a torok, forrva Egyetlen üveg-freccsenés-sikolyba! Jaj, most köpte ki kocsonyás tüdejét Egyetlen ordításban a lét! Szűköl az ember, hamuszín egek Feszülő hártyáján idegdúc-erezet. Jaj, reccsenő inak, csontok! Törkolattüzek Máglyáján perzselődő görcs-kezek! Kifordidt gyomor a város, durranna szét. Osztják a kiszolgáltatottság Csontkopogású kenyerét. Szűköl az ember. Várakozó évek méhéböl születik Vér és váladék közt A sivalkodó csecsemő: Az ember-pillantású hit. MARAFKÓ LÁSZLÓ 3Ó Fohász Kömíves Kelemenért hogy köröm, vér, ideg habarcsa ez akaratlan piramist összetartsa a balladáknak befellegzett ideje jöhetne kíméletnek ne teste - álma költözne falakba s lenne a kő romolhatatlan hogy Déva előtt ne fejet hajtson, de felszárnyaljon a kegyelet. A balladáknak befellegzett nem Kőmíves Kelemennéért - fohászkodom Kömíves Kelemenért Déva tőle ronthatatlan tüdeje lélegző falakban kőszövedéknek szétmállása az ö csontja-roppanása
