Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Debreczeni Imre: Uralkodó szélirány (elbeszélés)
csak a szeme fehérje villogott elő sovány arcából. Bokor néhány másodpercig úgy meredt rá, mintha csodát látna. - Maga az?. . . - dadogta.- Az ajtót! - (kiabálta valaki. Hollós becsukta az ajtót.- Ugye, hogy megmondtam! - ’kérkedett Bungó. - Láttam én, hogy nem volt ott.- Marita! - torkollta le Gu'bacs. - Látni csaik lazt lehet, ,aki ott van.- Az ember itt eszi magát miatta, ő meg kószál! Hol az istenben csavargóit nekem?- Gondoltaim, elrakom a 'Szerszámokat - mondta a tanár csendesen.- A szerszámokat? Kitől félti a szerszámúkat? - dobogott tovább Bokor.- A szerszámokat, hallod? - vihogott Bungó. - Az emberre mindenhol vár egy lapát, ez meg a szerszámokat tutujgatja.- Ml meg itt izgulunk - toldotta Csuti.- Ma úgy sem dolgozhatunk már, gondoltam, elralkiom őket, ne kelljen újból kimenni. Valamit csillapodott már, de még mindig tart - mondta Hollós. Zsebkendőjével töróigette az arcára tapadt port.- Hát máskor nekem ilyet ne tegyen, vagy azt ákarja, hogy kellemetlenségem legyen maga miatt? A tanár nem akarta. Bokor dühe lassanfcint elpárolgott, örült, hogy ilyen simán megúszták, történhetett volna rosszabbul is. A feszültség elmúlt, de hiába akarták, valahogy nem bírtak visszatalálni abba a hangulatba, mely máskor esetenként, ha idebent voltak a szálláson, összebekítette őket, pedig már a kártyát is elővette Bőkor. Lám, máskor nem törődött vele, hogy kinek milyen a keze, most meg -rászól Bungóra: - Ilyen mancsokkal? Ezért nem győzök zsugát venni. Két hónapja sincs, hogy ezt vettem, és csak mag kell nézni. De Bungó sem olyan, mint máskor. Ilyen apró dolgokban azelőtt soha nem szólt vissza Bokornak, most meg fogja magát, sértődötten visszafekszik a szalmazsákjára.- Na, gyere, ne -hülyülj! - hívta Gu/bacs, majd a 'brigádvezetőhöz, békítőn: - nem is kosz az, hiszen téglát rakodtunk, a 'téglától finomodik a kéz.- M-i lesz már, kérvényt nyújtsak ibe? Tömérdek a dolgom - enged Bokor, de ez a tömérdek a dolgom most valahogyan 'hamis, nem úgy mint máskor. Visszaül Bungó, játszani kezdenek. Csiuti nem kártyázik, de odat-elepszik Bokor malié.- Remél-em, ismered a tizenharmadik -paragrafust? - figyelmezteti Bokor.- Mikor beszéltem ión bele? - sértődik azonnal a kőmíves, pedig Bok-or félig tréfának szánta, hiszen próbált mosolyogni mikor mondta, de valahogyan ez a mosoly is félresikerült. Gsuti feláll, az ablakhoz lép, bámul kifelé. Csitul a vihar, már kilátni a telepre. Fúj ugyan miég a iszél, de jóval szelíd-ebben. A felhők is felszakadoztak, látszik az égal-j narancsszín darabja. Hollós imosdik, Tűzvanjános 'egykedvűen bóbiskol a sarokban. Csuti ténfeneg, nem leli a helyét, -aztán nekiül, falatozni kezd. Szalonnát eszik cs-eresznyapapr,lkával. Erős a paprika, nem győz rá inni. Sokáig szi- szereg, többször is odaáll az ablak elé, kifelé kémlel, odia-odap-iisiloig a tanárra, aki a könyvébe feledkezve olvas a kályha mellett. Amazok hárman kártyáznak, verik a blattot, vitatkoznak, -ugratják egymást, de valahogyan -n-em megy olyan kedélyesen mint máskor, gyakran összekapnak. Csuti még mündig sziszeg, aztán veszi a kabátját, indulni készül. Megáll Hollós ellőtt, köhiint -egy-dt, felnéz a másik.- Elkísérhetne, -tanár úr. Méregerős volt a paprika, le kell öblíteni. Tanár úr? - tűnődik magáiban néhány másodpercig Hollós - tanár úr? Legfeljebb ha szaktársnak szólította eddig a -kő-míves. Valamit megsejt abból, ami a másikban kavarog. Nem iszik ugyan, de miért ne, szűnik a szél, nem árt egy kis séta. 310
