Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - Debreczeni Imre: Uralkodó szélirány (elbeszélés)

Bu.ngó méltatlankodott.- Hányszor mondjam még, 'hogy nem fajiért mondtam, hanem azt, hogy fáj, mivelhogy éppen a fájós karomat markolta meg, ez a vén idióta meg (mindjárt óbégatni kezdett. Te! Te! -'közeledett fenyegetően az öreghez, aíki rémülten hátrált. Keze megindult a bajusza felé.- Abhahagyod, vagy!. . . - ordított rá Bokor. - Azt akarod, hogy újra rákezdje? - tette hozzá valamivel lanythültelbben, s mondta tovább a magáét.- Eh, hagyják már abba - mordult közbe a kőmíves —, arról beszéljünk inkább, hogy mi lesz - sunyi pillantást vetett a brigádvezetőre, érltti-e mire céloz, de Bokor nem figyelt rá, még minidig Bongóval volt elfoglalva, mire Csuti tovább folytatta a maga tudálékos módján - .mivelhogy ugye, a vismajor nincs bent az egyezségben.

Bungó, hogy brigádvezetője kedvében járjon, s haragját maga fölül távoztathassa, nyeglén közberüdkantott: - Ugyan, ne káromkodjon már megint! Major, major, a major az egy őrnagy, 'hogy kerül ide a major? - s felröhögött, szemével cinkosan Gu- bacsra vágott, áki eddig szótlanul ácsorgott az asztal mellett. De Gubacsnaík ezúttal tiem volt kedve a manháskodásihoz. - Igaza van Csuti bácsinak, ingyen a Krisztus koporsóját sem őrizték, mindig erre tanított az apám. - Hogy hovatartozását még érzékelhetőbbé tegye, tett néhány lépést a kőmíves felé. Együtt jöttek a brigádba, Csuti szerezte neki a helyet, nem akart hálátlan lenni. Mindig, ha Csuti és Bőkor között nézeteltérés támadt, a fcőmíves pártjára állt. Maguk között sokat elégedetlenkedtek, utálták Bökort az erőszakossága miatt. Hetek óta tartott már a vita Bokor és Gsuti között, de az ellenszenv sokkal régebbi eredetű. Van annak több mint tíz éve már, hogy egyszer Bokor fogadásiból nekifutott a Csuti-rakta téglafalnak, s egyetlen lendülettel kidöntötte. Most meg Bokor erőlteti folyton, hogy takarékoskodjanak a malterral 'és Csuti nem tudja eldönteni, őszintén gondolja-e a brigádvezető, vagy újból csúffá akarja tenni.- Megmondtam én, hogy nem lesz jó ez a sok hézag. . . - Bokor ingerülten kapta fel a fejét, dühös pillantással seprőzte végig a célozgatót.- Nem tudom honnan az istenből szereztünk volna cementet, ha nem spórolunk magunknak. Hagyja már abba végre ezt a süket dumát, unalmas. Attól még nem döntött ki szél falat, mert hézagos volt. A hézagokon átfúj a szél, éppenhogy csökkenti a nyomást - magyarázta oktató hangsúllyal.

Csuti összenézett Gubaccsal, s a szemével biztatta, hogy segítsen, mire aztán Gu- bacs odaütött a szög fejére.- Eb, ne kerülgessük, tudja maga nagyon jól, miről van szó. Ki fizeti meg a munkát, mert ez nincs benn az egyezségben!

A brigád előre kialkudott munkabérért vállalta a színépítést, s attól tartottak, hogy a vállalat nem lesz hajlandó másodszor is megfizetni, almát egyszer már kifizetett.- Ez nem a maguk dolga, igen? Egyelőre még ián vagyak a brigádvezető, igen? - sziszegte Bokor belevörösödve. Nagyon dühös volt, tudták, olyankor igenezett, ha kijött a sodrából.

Gubaos állta a tekintetét, aztán rándított egyet a vállán. - Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó. Csak aztán igaz is legyen.- Miért, talán hazudtam neked valamikor, igen? - acsarkodott. Nem állhatta a fiatal segédmunkást, az erőszakosak alaptermészetéhez híven a hízelgőket kedvelte.- Mondom, hogy vismajor - igyekezett békíteni Csuti. Ügy találta, hogy Gu- bacs messzebb hajította a kalapácsot a kelleténél, ám mert látta, hogy Bőkor nem érti, hozzá tette: - Erőhatalom, olyan, amiről senfcisem tehet. Még Svájcban is megfizette az ilyent a vállalkozó, pedig azok aztán két marokkal fogják a pénzt. Egyszer. .. 507