Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Takács Imre: Levél az asztalodra (vers)
Levél az asztalodra A fájdalom üvöltöz vissza neked és mint a fölkavart víz hullámok szédületében vergődöm kidöntve önmagambái. A lélek tiikör-állapoiát elroncsoltad tavaszi és őszi vízszintek között rángat a düh. Ostoba háborúzásod szakítja repegeti a békesség idomulását a szívemben hogy ismét a szélcsöndre várjak hónapokig. Te mindig eltaszítottál ha érted lábujjhegyen már majdnem elértem neked a gyümölcsöt. Te mindig kiraboltál ha gyűjtött kincseimen ült már a szegénység ellen házi ördög. Te mindig leütöttél ha kínzó sötétségben a fények forrásaihoz lopakodtam. Így lettem barlangi tó és leszek búvópatak neked hogy ne találkozzam így magammal.
/
