Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Takács Imre: Ti elszórt aranyaim! (vers)
Ti elszórt aranyaim! Ti elszórt aranyaim! ólom a történelem a csontjaimban ólom-veretes zár lett a szám. ólom-izmos kagyló-szívemet nehéz fölnyitanom. Ti megnyírt angyalaim! a múltba visszaszellőző remény mit ér? Énekeltetek utamon valaki rátok figyelt és a múltba visszaszellőző reményre befon az átok-visszhang. Ti gyulladt arany-füzek! - de ragadozóknak jeges erdei fák! - nektek Áron vesszeje voltam Szent László kardja voltam belőletek mint betyár a szilfa tövéből italom fakasztottam. Ha álmodom házatokat építem fönt a Tompos hegyen. Ha alszom elolthalatlan tűzben alszom. Ha járok a torkomig érő hideg vízben járok. Ti vadonba eleresztett postagalambok! - a vénember elvadulása jegyzi a lehullt csillagokat. TAKÁCS IMRE
/
