Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Pósfai H. János: Kiáltás háromszor (elbeszélés)
volna, hanem amott, a bányánál. Reggel hatkor ébresztő, indulás a Károly-akna fekete bejáratához. Érezte, hogy a zuhanástól feljön a gyomra a torkához, amint a 'kas száguld vele a föld alá. Sokat ivott. . . Apja, anyja hálóingben jötték ki hozzá a konyhába. Sápadt vök az arcuk, de a fiú ezt nem látta.- Hova tetted a pénzt? - kérdezte az apja.- Megver az isiten, te szégyentelein, - hallotta az anyja hangját.- Mi van? - kérdezte elcsUkló hangon a fiú.- Még kérdezed? - mondta visszafojtott hangon, de nagy indulattal az apja. - Hova tetted az öreg pénzét? Öklével a fiú arcába vágott, majd hirtelen csend lett. Odabent felnyögött az öregember... Egymás mellett ballagtak a víz partján. Az öreg nehézkesen, minden lépésnél fejét előre billentve, a fia sima járással. Az öregnek csizma volt a lábán, a fiának barna félcipő. Mentükben csöppet nem hasonlítottak egymásra. Egy sarkantyújánál a patáknak, aprócska félsziget képződött ott, égerfák kapaszkodtak róla a foltos ég felé, megálltak.- El kell jönniük apám!- Mondtam, fiam - felelte az öreg. A két szót nyomatúkkal mondta ki, belesűirítve az eltökéltséget, a megváltoztatha- tatlant.- Olyan nehezükre esik kimozdulni?- Ne hidd - mondta az öreg.- Hát akkor?- Az nem megy olyan egyszerűen.- Mert maga nem is kíváncsi a gyerekeire. Nem (bánja, hogyan élnek, hogyan rendezkedtek be abban a messzi világban.- Dehogynem, hogyne lennék kíváncsi.- Akkor eljönne. Eljönnének anyámmal.- Majd elmegyünk. A félszigeten álltak, közel a parthoz. A víz tiszta volt, látni lehetett a meder alját. Sárga kavicsok villogtak a víz alatt. A fiú tudta, hogy az apja mire gondol. Sajnálta a vonatjegyet. Nem kis pénz. Oda-vissza majd félezer forint. De hát aranyit igazán áldozhat az ember a gyerekeiért. Azt is tudta, hogy semmi nem tartaná vissza őket, ha átnyújtaná: tessék, itt a vonatjegy ára. Tulajdonképpen meg is telhetné, pár száz forint nem a világ, hát még, ha a szüleinek szánja az ember. Adott ő már ennél .többet Is, mint ahogyan kapott is tőlük. De ezt a vonatjegyet nem fizeti ki nekik. Nagyon határozottan megfogadta, hogy nem fizeti Iki. Apjának több mint húszezer forintja van a takarékban. Amikor tíz éve belépett a termelőszövetkezetbe, a .marhák, felszerelések árát egy fillérig betette a bankba. Azóta rajta ül. Inkább nyomorogna, ha úgy hozná az élet, de ahhoz nem nyúlna. Lám, az útiköltséget sem áldozza fel, inlkálbb lemond a látogatásról.- Egyáltalán voltak már miaguk <ki a faluból?- Mármint, hogy mi? Hát persze voltunk. Ha nem tudnád, én már Pozsonyban is jártaim. 297
