Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - MŰVÉSZETRŐL - MŰVÉSZEKRŐL - Dévényi Iván: Két évforduló

nek egyik naplóbejegyzése így hangzik: „Az általános véleménnyel szemiban iazt állítom, hogy a színnek isokíkal titokzatosabb ős talán nagyobb hatása van tónk, mint a rajznák; a szín úgyszólván tudattalan mélységeink hatása ránk.” Az egyik Martyn- kiépen - ezt választotta ki Kassák az „>izmuisok”-ról szóló, megjelenés előtt álló könyvében színesen való közlésre - sok élérikpiros 'és mélyvörös, kevés sárga és fekete alkotja a dinamikus, feszültséggel teli kompozícióit. Egy másik kép színei a következők: fehér, égetett umibra, rozsdavörös, kolbaltfcék, kádmiuim és citromsárga. A szín- kompozíció egészen más, miint az előzőnél. Amabból magabiztos, ujjongó, (kibírhatatlan erő, sodró energia csap ki - az utóbbi előtt állva nyugalmait, ringást, csendes, lágy lebegést érez a szemlélő. Martyn (s más nagy tehetségű absztrakt művészek) munkái azt igazolják, hogy a nem-ábrázoló (nonfiguratív) festészet igen sokféle emóció, szellemi tartalom, hangulati állapot (az örömérzés, a játékosság, a kontempláoió, az apokaliptikus rettenet stb.) kifejezésiére képes.

Különböző kritikusok már elmondották, hogy Martyn színei „a legmagasabb- rendű festőiség körébe tartoznak”, ihogy „mélyről tündökölnek”, hogy „abszolút muzikalitás” jellemzi őket; úgy véljük, e megállapítások nem túlzottak. Martyn színbeli kultúrája bizonyára összefügg avval, hogy a művész a francia piktora emlőin nevelkedett. Ugyancsak iá franciáktól — elsősorban a francia kubistáktól: Braque-tól, Gris- től, Gleizes-től, Jacques Villantod - tanulhatta a kép-építés, a szerkesztés harmóniáját, világosságát, logikumát. De francia iskolázottságot érzünk Martynnál a képfelü- let míves, gusztusos kezelésében, a faktúra, a tnaktálás kellemében és ápoltságában, a mesterségbeli gondosságban is. Miartyn Ferenc olyan művész, aki birtokosa a festői technika ezernyi (műhelyfogásának, a .jmétier” összes Gsímjánafc-bínjánafc. Nemcsak „artiste” (művész), de „artisan” (mesterember, kézműves) is. „Szeretem a pontosan megfogalmazott, egyszerű, jól szerkesztett, tiszta és művelt alkotásokat; Enguerrand Charontont például” - vallja Martyn („Az új magyar művészet önarcképe”, Bp., 194s). Ilyenek alkotására törekszik maga is, s murikéinak hosszú sora meg is felel az önmaga szabta, nem csekély követelményeknek.

Martyn Ferenc életművének mind mennyiségileg, mind minőségileg számottevő részét teszik ki a grafikák. „Ma már nagyjából úgy rajzollak, ahogy lélegzetn” - írja egy rövid önéletrajzi vázlatiban a művész. Rajzait nagyjából négy kategóriába sorolhatjuk. Az elsőbe A nagy mocsár című 1944-es toll- és ceruzarajz-sorozat tartozik. E lapokon, amelyek a német megszállás hónapjaiban születtek, gyötrelmes lázálmok szörnyalakjai láthatók. (Martynt a nyilas időkben mint katonaszökevényt (halálraítéltek - az utolsó pillanatban sikerült megmenekülnie). Martyn Ferenc „szorongást és iszonyatot” kifejező antifasiszta ciklusát a Művészettörténeti Értesítő i960, évi 4. számában Fataky Dénes elemezte; a tanulmány arra mutat rá, hogy Matityn 1944-es rajzait Goya művészetéhez fűzi szellemi rokonság.

A rajzok második csoportjába a könyvillusztrációk tartoznak (Raymundus Lullus „Imádónak és Imádottnak Könyve”, Petőfi „Az Apostol”, Flaubert „Madame Bo- vary”, Cervantes „Don Quijote”, S. Mallarmé „Verseik”); a Berzsenyi-költemények;- hez és Joyce „Ulysses” című regényéhez készült Martyn-rajzdk kiállításokon szerepelték már s folyóiratok is közölték őket, de könyvalákban mlég nem kerültek kiadásra. A kritika szinte egybehangzóan a Cervantes-illusztráoiőkat méltatta iá legmelegebben; Takáts Gyula, a költő így írt ezekről: „E sorozat minden darabján az irodalom és a grafika olyan magasfokú szimbiózisával taláilkozurik, amelynek ritkán lehetünk tanúi.”

A rajzok harmadik típusához a művész barátairól (Kassák, Fülep Lajos, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Lovász Pál, Bárdosi Németh János, Csorba Győző stb.) készült portrék tartoznak - míg a ngyedikhez azok a grafikák, amelyék se nem kjönyv- illusztrádók, se nem portrék, se nem az 1944-es német-nyilas embertelenség megfoé260