Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
II. Bjele Vile A Bjele Viledc (Fehér Vilálk) égi lényeik. Sdkiban hasonlítanak a magyar népmesékben szereplő tündérekre. Eredeti lakóhelyűik iá Tejút. Akkor tartózkodóak a Tejúton, almikor szép csillagos az ég, a Tejút pedig fátyolos. A Tejút fátyolosságát a Bjele Vile-k jelenléte adja. De nem maradnak állandóan a Tejútoin, hanem a földön is megjelennek, mégpedig a Fratroviac (erdőben, és ott a romok között élnek. Csodálatosan szép leány formájában jelennek meg. Azért jönnek le ide a földre, hogy szerelmi viszonyban éljenek a környék legényeivel és -segítsék a szegény embereiket (io). Amikor a földön élnek, akkor ugyanúgy (dolgoznak, isütnek-főznek, mint a közönséges halandó falusi nők. Ismernek minden növényt. Tudják, hogy milyen erő lakozik bennük, mire lehet felhasználni őket. Ezekből a füvekből orvosságot főznék, és különféle teákat. A Bjele Vile-k ezeket az orvoisságokat (és teákat a falu betegei számára készítik. De csak annak küldenek, aki becsületes katolikus ember. Ezeket az orvosságokat és teákat azok a legények viszik a rászoruló betegeknek, akik a Bjele Vile-kel kapcsolatban vannak. Ezék a legények töltik be a közvetítő szerepet (xo). Annáik fejében, hogy valakivel jót tesznek, kis ajándékokat is kérnek cserébe. Mivel a Bjele Vile-k fehér ruhában járnak (innét is a nevük Bjele (fehér) Vile), és szeretik a színes szalagokat és a szép gyöngyöket, ilyen apróságokat kérnek csak: tűt, cérnát, gyöngyöt, szalagot. Csecsebecséken kívül a Bjele Vile-k más szívességeket, másfajta segítséget is szoktak kérni az emberektől, különösen a férfiaktól, aJkik kora reggel mentek el szántani a Pod- fratrovac dűlőbe. Amikor itt szántottak a férfiak, sok esetben találták a föld végében az erdő mellett egy összetörött greblicat, vagy összetörött poimitalot. A greblica paráaskihúzó. Kenyérsütéskor használják, ezzel a greblicaval húzzák fci a parazsat a kenyérsütő kemencéből az asszonyok, mielőtt a kenyeret a kemencébe teszik. Két méter bosszú, nyélre erősített félkör alakú deszka, amely deszkát a félkör legmagasabb pontján kifúrnak és ide dugják be a nyelet. Amikor a greblicaval kihúzták már a parazsat, akkor a pomitaloval (söprögető) ösiszesöprifc a kemencében a hamut. Ez a pomitalo áll egy hosszú nyéj.- ből, melyndk a végére rongyot erősítenek. Hogy a hamu jobban odaragadjon a pomita- lora, használat előtt vízbe mártják. Ezek a szerszámok néha eltörnek kenyérsütés közben a Bjele Vile-fcnek, és a férfiaktól kérik, hogy javítsák meg. De csak Olyan férfit bíznak meg (ezzel, aki becsületes ember volt. „Amikor a Podfratrovac dűlőbe mentek szántani a férfiak, amikor az erdő szélére értek, sokszor találtak ott összetörött pomitalot, vagy greblicat. Ezt megcsinálták és tovább szántottak. Néhány fordulat után az előző helyein találtak egy friss, a melegtől még füstölgő pajufcot (iángost)” (io). „Az én nagyapám nagyon vallásos férfi volt. Ö volt a templomatya. Minden alkalommal, amikor elment kora reggel szántani a Podfratrovac (dűlőbe, talált összetörött greblicat, vagy pomitelot. Ezeket megcsinálta. Amikor másodszor fordult, már ott füstölgő« a föld végében egy tányéron frissen sült túrós lepény” (14). A Bjde Vilc-k állandóan figyelték a falu lakosainak életét. Mindig készen álltak arra, hogy a szegény és a bajbajutott (becsületes embereken segítsenek. „Egy alkalommal egy szegény, de becsületes (embernek megbetegedett a felesége. A férfi maga ápolta a feleségét, ezért nem tudott kimenni a mezőre, hogy megknpálja a répáját. Pénze sem volt, hogy napszámost fogadjon. Nagyon aggódott, hogy a kis föl- decskéjén a répa tönkremegy. Amikor felesége állapota .javulni kezdett, egy nap korán reggel kiment a földjére, hogy megkapálj-a a répáját. De amikor odaért, látta, hogy 245
