Életünk, 1970 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Horváth Iván: Fratrovac
valalki már megkapálta régebben. Boldogan ment haza és elmesélte a feleségének, hogy a Bjele Vile-k megkapálták a répájukat. Nem is gondoltak másra, hiszen senki se tett volna neki ekkora szívességet az emberek között” (14). A Bjele Vile-k úgy is segítették a szegény embereket, hogy valamilyen formában pénzhez juttatták őket. „Volt egy (becsületes és vallásos legény Genistofihan (Ausztria). Ez a legény Horvát- zsiidányba járt udvarolni. Egy alkalommal nagyon sietett, mert már esteledett, hogy időben érkezzen a menj'iasszonyáihoz, ezért a rövideb,b útvonalait választotta. Ez az út pedig a Fratrovaoon keresztül vezetett. Máskor nem mert arra menni, mert félt, hogy valamelyik Bjéia Vila elcsábítja. De most leküzdötte félelmét, és elindult a cövidebb úton. Egyszer csak észreveszi, hogy az úton rengeteg kovács,szeg van elszórva.- Ejiha! - gondolta magába. - Ezeket a szögeket most felszedem, mert reggel pat- kolnom kell. Milyen ijó lesz, hiszen elfogyták a szögek. így pedig reggel majd nem kell új szögeket csinálni. A szögeket gyorsan összeszedte és zsebnevágta. Nagyon sietett tovább, .mert félt, hogy találkozik valamelyik Bjela Villa-val.- No erre sem megyek vissza — gondolta, talmikor kiért az erdőből. Mikor reggel megjöttek parkolni, új szögeket akart csinálni. De akkor eszébe jutott, hogy estefelé sok szöget szedett össze a Fratrovac erdőben. Bement, hogy kivegye a szögeket a kabátja zsebéből. Amikor kivette, llátta, hogy csupa aranyszög mind. Így tették gazdaggá a Bjele Vile-k a szegény kováoslegényt. ök szórták a földre az aranyszögeket, senki más” (14). A Bjele Vile-k .a könnyező falvakból a legszebb legényeket valamilyen módon megszerezték maguknak. Ezek a legények aztán földi leánnyal nem köthettek házasságot. Éjjelenként megjelentek a legénynél. Abban az időben a legények nem aludtak bent a szobában a szülőkkel és gyerekekkel, hanem nyáron a padláson vagy a pajtában a szénán, télen pedig az istállóban, ahol deszkákból ácsolt priccsan aludtak. Itt látogatták meg a legényeket a Bjele Vile-k. Máskor pedig a Fratrovac erdőben rendeztek összejövetelt a Bjele Vile-k és ott táncoltak és énekeltek a legényekkel reggelig. Ha ilyenkor valamelyik legény arra vetődött, mert kíváncsi volt, hogy mi történik ott, akkor ezt is elcsábították. Ezek a legények voltak aztán a közvetítők a falu lakói és a Bjele Vile-k között. Ök vitték az orvosságokat és ők vitték vissza az apró ajándékokat. A faluban arra mondták, hogy viszonyt folytat a Bjele Vile-kel, áki csinos volt, s mégsem udvarolt egyetlen leánynak sem (10). A faluban volt egy öreglegény. Mi gyerekek csak úgy hívtuk: Mate serce (Máté szívem). Ezt az öreglegényt, ha találkoztunk vele, mindig megkérdeztük:- Mate! Mate! Ka ruoza j’ nojlipsa? (Máté! Máté! Melyik kislány a legszebb?) Ha az öreg Mate iserce jókedvű volt, ükkor mesélt, ha dühös volt, akkor elkergetett. Egy alkalommal elmondta, hogy milyen szép lányiak volták nála az éj jel.- Tudjátok: éjjel arra (ébredtem fel, hogy valaki zörgeti az ablakot. Kinéztem, és láttam, hogy megint itt van az a bárom csinos lány ,a faluiból. A Kati, a Mari meg az Eszti. Ezek ám nem igazi lányok. Ezek Bjele Vile-k, csak azért vannak itt ia faluban, hogy esténként eljöhessenek hozzám.- Miért nem nősültél meg? - kérdeztük.- Azért - mondta -, mert ezek a Bjele Vile-k nem engedik. Ök mind a hárman az enyémek. Nagyokat nevettünk az öreg bolondos legényen és elszaladtunk. Ml jól tudtuk, hogy azok a lányok, lakiket emleget, nem Bjele Vile-k, csak az öreg Mate serce ábrándozik. Ezért aztán sokszor ikicsúfoltuk. 246
